Ha egy nappal később megyek haza, akkor most már meglenne a tartózkodási engedélyem. Így várhatok még vagy 2-3 hetet.
A történet ugyanis úgy néz ki, hogy “vízum”, mint olyan, vagy legalábbis ezzel a szóval, nem igazán létezik Japánban, de legalábbis két fogalom keveredik ilyen néven. Az egyik a tényleges tartózkodási engedély, amiből létezik az ideiglenes, 90 napos (kvázi “turistavízum”), ami leginkább nem jogosít fel semmire, meg a különféle variációi a hosszabb időre (0,5-1-3 év) szóló változatnak, amelyekkel már általában némi jogok is járnak, a legtöbbel például lehet dolgozni. (Igen, van amelyikkel nem. Például a “külföldi házastársa”.) Valamint van az úgynevezett 在留資格認定証明書 (ざいりゅうしかくにんていしょうめいしょ), Certificate of Eligibility for Resident Status, azaz Igazolás a (hosszabb) tartózkodási státuszra jogosultságról, ami valójában nem vízum, de ezt kéri az ember a külföldi japán külképviseleteken. Ennek birtokában kapja meg Japánba érkezve a megfelelő tartózkodási engedélyt a határon.
Mármost az én helyzetemet az tette érdekesebbé, hogy én már itt voltam Japánban, úgy folyamodtam a ninteiso-ért, a jogosultságot igazoló papírért. Ezt régen nem is lehetett, muszáj volt külföldre menni, innen van az, hogy sokan (én is) még úgy emlékeztek, hogy “muszáj kiutazni egyszer Japánból a dolgozós vízumhoz”. Ez ma már nincs így, én vagyok az élő példa, hogy az országon belül is lehet jelentkezni – már persze olyannak, akinek gond nélkül ütik be a 90 napos ideiglenes tartózkodási engedélyt.
Természetesen aznap délben küldték el az értesítő levelet, hogy megkaptam az igazolást, amikor reggel visszautaztam Magyarországra. Ha a kezemben lett volna a ninteiso, akkor most a belépésnél simán beütik a tartózkodási engedélyt. Így most kérelmezhetettem a turistavízum átsorolását, ami újabb 2-3 hét. Mondjuk legalább ingyen van, ezzel nem bosszantanak külön. Ja, és most el sem hagyhatom Japánt addig, amíg meg nem kapom az új engedélyt.