Tegnap este, meg ma egész délelőtt Sawaki profnak írtam levelet. Összesen vagy tizennégy oldal lett, de írtam is vagy hat óra hosszat. Igaz, nem volt valami hallatlan bonyolult nyelvezete a levélnek, de összesen talán ha hat szót kellett megkeresnem a szótárban (ami persze sajnos, azt is jelenti, hogy a “vonaton lógni”, “rendőrségi vizsgálat”, “letartóztatás”, és hasonló szavak már az aktív szókincsemhez tartoznak, ami nem feltétlenül jó jel).
Este egy Tsubota nevű japán sráccal (másodéves biológus, és nagyon lelkesen érintkezik a külföldiekkel) elmentünk a tokiói Kóen-templomhoz (Koenji), merthogy állítólag ott van a Kantó-vidék (Tokió és környéke) legnagyobb awa-odori-ja. Az awa-odori egyfajta nyárvégi táncünnepség, maga a tánc hallatlanul egyszerű, a nőknek összesen kétfajta lépésük van, a férfiak valamivel szabadabban mozoghatnak. Azért vagyok ilyen művelt awa-odori-ból, mert a Japán Alapítvány importált egy awa-odori tánccsoportot a múlt nyáron, akik bemutatókat tartottak, és a magyar közönség nem hitte el, hogy ez tánc.
Én először azt hittem, hogy táncolni is fogunk, de miután a Tsubota gyerek farmerban jött, sejtettem, hogy ez nem így lesz, és valóban. Viszont táncoltak helyettünk vagy kétezren, az állomás környékén egy söröshordót nem lehetett volna leejteni (mert kiisszák röptében), szóval a táncosokat alig lehetett látni, akkora nézősereg zsúfolódott össze az utcákon. Bóklásztunk egy darabig, végül valami tacepaó állványára kapaszkodva fényképezgettem (hú, de kíváncsi vagyok, milyen lett), kicsit fárasztó volt, de legalább jól láttunk. Aztán vettünk innivalót, de nem az egymillió árustól, hanem elvonszoltuk magunkat egy éjjel-nappaliig, mert ott feleannyiba került, a kaja meg harmadannyiba.
Az egyik lexigorúbb látvány az volt, amikor egy csapat roki és agyilag terhelt is eltáncolt előttünk, tolókocsis vak és süket zenészekkel felvezetve. Mármost azzal együtt, hogy én hallatlanul tisztelem ezt az erőfeszítést, és valahol csodálatos, hogy már nincsenek ezek az emberek kiközösítve a társadalomból, mint hajdanában, azért érdekes egy látvány, amikor azt az awa-odori-t, ami egyébként is kissé lököttnek néz ki, egyébként is kissé lököttek táncolják.
Volt még egy érdekes látvány. Említettem, hogy a férfiak mozgása meglehetősen szabad. Ez lényegében azt jelenti, hogy amennyiben a lábukat a megfelelő sorrendben a megfelelő ritmusban a megfelelő helyre teszik le (szóval egymás után és egymás elé), akkor mind a testükkel, mind a kezükkel lényegében akármit csinálhatnak. Ezt általában nem viszik túlzásba, néha egy kicsit ugrálnak, ami jó kontrasztos a karót nyelt nőkhöz képest, de most volt egy fószer, aki szabályosan breakelt.
Kitcho túl van a vizsgája egyik felén. Szerinte sokkal jobban sikerült, mint gondolta, a kérdések több, mint harmadára meg is próbált válaszolni. Az angolteszt egyszerű volt, egy teljesen érthető Newsweek-cikket kellett volna csak lefordítania… japánra. Ki tudja miért, ezt a részt kihagyta.