Én is ott voltam (az M1-en, a 69-es kőnél, egy centit nem mozdultunk este kb. nyolctól másnap du. úgy negyed kettőig). Természetesen lehet szidni az idiótákat, hogy miért indulnak el ilyen időben, lehet okoskodni, hogy pontosan mivel kell legyen felszerelve egy kocsi, de a helyzet az, hogy nem ezen múlt. Mi fel voltunk szerelve, és úgy bemattoltak, hogy esélyünk nem volt semmit tenni.
1. Nyilván előrébb rosszabb volt a helyzet, de amit én láttam, időjárásilag semmi nem indokolta, hogy miért kellett kb. 19 óra hosszat vesztegelni egy helyben. Hogy kicsit jobban értsük:
- sózni, pláne előre ugyan felesleges porhóátfúvás ellen, de;
- szó nem volt 3 méteres hótorlaszokról, ameddig én láttam, semmi olyan nem volt, ahol a téli gumi ne ment volna el; és
- ha pedig mégis, hát ott a hólánc, ugye?; és
- rendben, dugó lett, miért nem történt semmi 12 órán keresztül?
Én vezettem ennél sokkal ocsmányabb körülmények között Ausztriában is, Japánban, is Franciaországban is, mégis lehetett menni. Nem duma, tényleg. Hogy mi volt ott? Rend. Meg fegyelem. Franciaországban például mintegy 10 rendőr meg ugyanennyi önkéntes állta el az utat, hogy márpedig senki nem megy tovább, aki nem rak fel hóláncot, mert úgysem tud továbbhaladni. És tényleg nem tudott volna, és tényleg nem engedtek senkit tovább. Ausztriában hasonló.
Ha kiment volna a rendőrség mondjuk Budaörsre, szépen megállít minden autót és teherautót, és megkérdezi, hogy “Van téli gumi? Van hólánc?” és ha “Nincs” a válasz, egyszerűen félreállítja/hazaküldi őket, szinte semmi probléma nem lett volna. Azok is jobban járnak, akiket félreállítanak, és ha meg is csúszik egy teherautó, felrakja a hóláncot és a saját lábán arrébb megy.
Reggelre nemhogy a sztráda túlsó oldalán nem volt hó, hanem lassan már a miénken sem:
És ott álltunk, idegesen, megalázottan, mert nem volt információ, nem volt segítség, nem értettük, hogy mi történik (ha egyáltalán) és miért. Reggel érkezett egy pár busz, amiről senki nem szólt, hogy micsoda, de némi gyaloglás árán kiderítettük, hogy melegedni lehet benne, teát, élelmiszert véletlenül sem hozott.
2. Ami fennakadást okozott, (eleinte) kizárólag az elakadt teherautók voltak. Az autópályán mind a két sávban álltak, mit kerestek a belső sávban?
Veszekedhetünk azon, hogy most volt kamionstop vagy sem, de ha semmi mást nem csinálnak, csak az időjárásnak megfelelő tempóban (20-40 km/h) vezetnek és kizárólag a külső sávban maradnak, ahová valók, ezrede lett volna a problémáknak, késik mindenki 1-2 órát, és jól van. Ha van náluk hólánc, hát lelassít, megáll, felrakja, megy tovább lassan.
Nekem ugyan csak papír a teherautó-vezetői jogosítvány, mert semmire nem használom, de hányan tudják azt (és főleg, hányan tartják be), hogy 1. a teherautóknak igenis a külső sávban kell menniük, és 2. annyi helyet kell tartani maguk előtt, hogy még egy autó bármikor beférjen? Mostanra már mindenütt látszik, hogy több kilométeren át van dupla teherautósor sűrűn összeállva, mégis, hogy képzelik ezt? Miért nem büntetik végig az egész bagázst?
3. Hangsúlyoznám, hogy semmi érdemi ok nem lett volna katasztrófára (legalábbis az autópályán), mi csináltunk belőle azt. Azzal, hogy engedtük felmenni a nyári gumis bolgár teherautót az autópályára (Ausztriába be se engednek hólánc nélkül), azzal, hogy nem bírságoltuk és bírságoljuk szénné a szabálytalanul közlekedő teherautókat, és persze legfőképpen azzal, hogy gyakorlatilag reggelig senki nem foglalkozott érdemben a dologgal. Ott voltunk, láttuk. Reggel lett végre belőle botrány, nini, 4-5 óra alatt kihoztak szinte mindenkit.
4. Nyilván lehetett volna nálam 24-es kulcs meg nagy fogó (ez kell a szalagkorlát oldható kötéseinek a bontásához, meg sok rozsdaoldó, amint a mellékelt ábra mutatja),
esetleg akkumulátoros flex (ez meg a kevésbé barátságoshoz), de ezt leszámítva korrektül fel voltunk készülve. Étel, ital, legfontosabb szerszámok, meleg ruha, tele tank. Hiába: az autópályán úgy beszorítottak, hogy mozdulni nem igazán tudtunk, a teherautók elintézték a két sávot, a magyar mentalitás meg a leállósávot is.
5. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a katasztrófahelyzet és a “balfácán autósok a sztrádán dekkolnak” között az a kb. 12 óra a különbség, amíg semmi nem történt. Szó szerint megalázó, ahogy az ember próbál jogkövető polgár módjára például betelefonálni a katasztrófavédelemhez (a háttérben hallatszott a röhörészés), ahogy próbálja hallgatni a rádiót (semmi használható információ), nézni a telefonján az internetet (amíg van benne áram), és semmi érdemi információt nem hall, csak a konzervhíreket és a nyilvánvaló hazugságokat. Mibe került volna egy megafonnal végigmenni a másik, hó- és jégmentes oldalon és mondani valamit?
2-3 órát még a legtöbb beteg ember, terhes anyuka stb. is kibír autóban ülve. 12 óra után (sőt, sokkal hamarabb) viszont hirtelen elkezd rengeteg probléma lenni, egészséges felnőttekkel is, hát még azokkal, akik nem azok. Mi relatíve fiatalok voltunk, jól felszerelve, én az első perctől kezdve szigorúan takarékoskodtam a benzinnel, fél tankig se fogytunk le 18 óra alatt, de még nekünk is lemerültek a telefonjaink, elfogyott a vizünk, és mint mindenkinek, pisilni kellett. És a legőrjítőbb az volt, hogy senki nem tudott semmit, nem lehetett információhoz jutni, nem lehetett tudni, hogyan osszuk be a vizet, élelmet (gy. k. nem az, hogy mennyit zabáljak, hanem hogy a kb. másfél napnyi kajából, amit magunkkal vittünk, mennyit osztogathatunk szét másoknak, akiknél semmi nem volt, és mennyit kéne azért csak megtartani), mikorra számíthatunk bármi érdemi intézkedésre. Teljesen máshogy várakozik az ember, ha az elmúlt 12 órában azt látja, hogy ugyan senki nem csinál semmit, de legalább hazudoznak, mint akkor, ha azt mondják, hogy “tessék nyugodtnak maradni, ez és ez a probléma, 2, legkésőbb 3 óra múlva ez és ez fog történni, addig ez és ez van”.
* * * * *
Hát, most majd az lesz, amiért sokszor nevettem apámon, hogy milyen irgalmatlan mennyiségű holmit meg szerszámot hordott az autójában. Viszont ő megélt egy világháborút, és nagyon emlékezett, hogy milyen, amikor valami nincs.
És persze mint mindig, mindenkinek igaza van, de nagyon remélem, hogy sikerül eljuttatni a legfontosabb információt a történettel kapcsolatban, hogy a felelősség túlnyomó része mégiscsak azokon volt, akiknek a dolga lett volna a rend eleve fenntartása és megőrzése, tehát az autópályakezelőé (aki tényleg semmit nem csinált, de semmit, a mi oldalunkon 24 óra alatt egyetlen hókotrót sem láttunk), illetve hát a rendőröké, akik láthatóan nagy ívben tesznek a szabálytalanul közlekedő teherautókra.