Felnőtt curry

Arról volt már ugye szó, hogy Japánban a curry – már a japán fajta, ez a sűrűbb, lisztesebb, nem a híg indiai – meglehetősen nemzeti eledel, a nálam okosabbak szerint csak a currykocka-biznisz mintegy évi 80 milliárd(!) jenes történet. Haza én is mindig ilyet viszek, ki a fene akar vizet exportálni.

Viszont kevesebb szó esik arról (bár a wiki megemlíti), hogy a készrefőzött-műanyagzacskós curry is rettentő népszerű. Én diákként a végén már ezt ettem az egyik legtöbbet, 100 yenért egy adag főtt rizs, másik 100-150-ért egy ilyen zacskós izé, néha a rántotthús-boltban hozzá pár falatka hús, szóval 300 yenért az ember 2 perc mikrózással teljesen jóllakott.

Most majdnem egy hónapig kibírtam, hogy ne egyek ilyet (és érdekes módon rizst se), de sajnos leárazták a kedvenc boltomban (az a bizonyos kereskedelmi szupermarket), lelkesen behajítottam a kosárba az 5 x 250 grammos csomagot 300 yenért. Otthon tűnt fel, hogy sikerült a “közepesen csípős” helyett a “csípős”-ből venni mindjárt ötöt, bár elsőre annyira nem aggódtam, az utóbbi időben a kockából is jobban ízlett már a csípős.

Hát, az első falat után át kellett gondolni. Miután a szám belső feléről lejött a zománc nagyobbik része, akkor tűnt fel jobban, hogy a curry az “Otona no karé”, azaz a “Felnőtt curry” nevet viseli. Talán valami olyasmi lehet ez, mint az amerikai S-M-L-XL számozás, ugye hogy az ottani S nagyobb, mint a japán L, szóval hogy a “felnőtt” currynél nyilván a közepes jelenti a sima rozsdaoldó szintjét, és akkor a “csípős” az már a krómkénsav.