Megint Japán, most érkeztem, pár órája. Egy teljes nap utazás után muszáj kicsit aludni, de ha sokat alszik az ember, sosem áll át.
Hát most sikerült megtalálni a hibátlan módját annak, hogy ne tudjon az ember sokat aludni:
- nem szedtem ki a futont, csak egy párnát és úgy, ahogy voltam, eldőltem a tatamin;
- kicsit meleg van, még az otthoni kánikulához képest is (kevesebb fok, sokkal több pára);
- de ami az abszolút bombabiztos megoldás: a mocsok kabócák – mintha ötször annyian lennének, mint szoktak – az egész környéken üvöltenek (cirpel a frászt, a ZX Spectrum hangszórója, az cirpelt), komolyan, még húsz decibel és akkor már inkább a ködkürt. És a vicc, hogy szemben azzal, amit gondoltam, ez nem kétezer kabóca, hanem mondjuk tíz.
Emlékszem, amikor személyesen szembesültem először a hangjukkal, gyanútlanul rákéredeztem, mekkora _madár_ ez? Mikor mondták, hogy bogár, azt válaszoltam, “nem akarom látni”. :D (Pókból is van túlméretes, ilyen szempontból természetközeli vidék.)
Minden jót az újabb körhöz!
A kabócák, marha jók, amikor először hallottam élőben, nem hittem el, hogy rovar ilyen hangos lehet.
Miután megszoktam és visszajöttem, fura volt a csend. :)