Újabb Kodama-óra, ezúttal Japán tájairól, térképpel. Abszolút nem érti a vicceket, nekem például a Kantó (Tokió környéki) vidékről kellett volna beszélnem, hogy mely prefektúrákból áll, meg hasonlók, és bemondtam azokat a neveket, ahogy a tokióiak emlegetik ezeket a prefektúrákat, kicsit gúnyosan, lenézve. (Valami olyasmi, mint ha valaki otthon Szabadszállás és Fülöpszállás helyett Gatyafalvát és Kócpönögét mond. Vagy még inkább Vazsmegye meg Bazmegye, meg hasonlók.) Na, ezt kár volt megpróbálni. Egy üres tekinteten kívül sem a tanárnőből nem jött semmi – mert nem értette, hogy mit mondok –, sem a többiekből, mert ők meg nem figyeltek.
Jut eszembe, Elenát nem láttuk még egyszer sem, és ma Taró is lógott.
Délután elvánszorogtam a Sunway-ig, de borzasztó lusta voltam, semmit nem csináltam, csak szaunáztam, meg lubickáztam egy kicsit oszt annyi.