Bevittem a videokamerát meg a fényképezőgépet az egyetemre, és odamenet levideóztam az egészet, véges sikerrel. Fényképeket meg Matsuda tanárnőről meg néhány másik tanárról csináltam.
Matsuda szenszei óráján valami hátborzongatóan lusták voltunk, pedig csak tévét kellett nézni, meg sokat beszélgetni. Miután mind az öten bent voltunk, és mivel Budi-san két hónapig, amíg otthon volt, a feleségével (na jó, a családjával) és nem a japántankönyvével érintkezett, hasonlóan Elena sem a kanjik irkálásával gyötörte magát nyáron, biztosították az óra kellőképpen lassan folyását.