Program, mint tegnap. Rendrakás, pakolászás, meg megírtam összesen vagy öt levelet. Ebédre meghíttam Vandát meg Ioanát, a francia lányt, akivel együtt érkezett, okonomi-yakit enni. A francia lány igen érdekes. Nem is francia, nyolcéves koráig román volt; most sok nyelven beszél, kicsit se szép, viszont körülbelül annyi humorérzéke van, mint egy hintalónak. De legalább magabiztos.
A két lány mártír arckifejezéssel megette az okonomi-yakit, és akkor gondoltam, hogy most elmennek. Nem ez történt; valahogy nem sikerült még egy óra hosszat felállniuk, mire felajánlottam, hogy menjünk, együnk fagyit (mert akkor már házon kívül vagyunk, és hátha nem jönnek vissza). A trükk bejött, bár háromszor kellett mondani; kaptak fagyit, amit a változatosság kedvéért Vanda szobájában ettünk meg. Én ezek után leléptem további leveleket írni (ekkor kb. fél négy volt); később megtudtam, hogy nyolc körül távozott Vandától. Ragaszkodó természetnek tűnik.