A vonat pont éjfélre ért be, tehát új napot illik itt kezdeni.
Smucigságom ékes bizonyítékaként a megspórolt pénzből sem fogadtam taxit, hanem bő félóra alatt szépen hazasétáltam (úgy negyven kiló csomaggal). Viszont utána – mivel úgy délután egy óta nem ettem semmit – elugrottam az éjjel-nappaliba, vettem egy rizsgombócot (o-nigiri), meg egy előre elkészített vacsoradobozt, amit mindjárt meg is melegítettek nekem, és kaptam hozzá ajándékba egy konzervdoboz oolong teát (most éppen ez volt a szábiszu, azaz árengedmény/extra kiszolgálás/vevőcsalogató); teljesen normális komplett meleg ételt ettem, éjjel egykor, két perc alatt megkaptam, és az egész került feleannyiba, mint egy vendéglőben, zenés felár nélkül.
Utána még megbizonyosodtam arról, hogy működik a gépem egyetlen winchesterrel is (a másik a vonaton hagyott táskámban volt), leszedtem az összes kapott villamos levelemet, írtam két egysorosat, majd legközelebb délután fél kettőkor ébredtem.
Délutánra megjött a postám (elutazás előtt megkértem őket, hogy egy hónapig ne kézbesítsenek, csak utána, egyben), közte egy rendőrségi értesítővel (Tokió Ebara kerületi rendőrörsétől), hogy megvan a táskám (még aznap leadták), mehetek érte március közepéig. Nosza, fel is hívtam őket, hogy mi van vele; kiderült, hogy megvan, csak mivel sokáig nem jelentkeztem érte, átküldték a tokiói központi Lost & Foundba, akiket szintén felhíva kiderült, hogy tényleg megvan a táskám és hogy elküldetni velük oltári nagy macera. Akkor inkább személyesen.
Rengetegen elköltöztek most, az iskolaév végeztével, és rengeteg mindenfélét kidobáltak, ami még teljesen használható lenne. Így most lett hajszárítóm, nagy szőnyegem, teniszütőm, új poharaim a hazavittek helyett, evőeszköztartó a mosogatóba, sőt, új paplanok és takarók is számosan.
Sok okosat úgysem tudtam csinálni másnapig, nekiültem hát a Wing Commander IV-nek. Valaki azt írta róla, hogy méreg, nem lehet előle felállni. Igaza volt. Eredetileg ugyan terveztem három-négy órát aludni, mielőtt a hajnali vonattal felmegyek Tokióba, de aztán átjátszottam az éjszakát (és még csak nem is jutottam a végéig).