A bankból visszajövet rámtelefonáltak az egyetemről, hogy nem voltam évnyitón. Ez igaz, nem találtam a papírjaimat, de valamiért hetedikére emlékeztem, és ezért nem aggódtam. Mindegy, eligazításra be kellett rohannom. Mondani viszont semmit nem mondtak, a lényege az volt, hogy majd szerdán kezdődnek az órák. Összesen három óra hosszat tartott.
Még mindig tart a jet-lag: időnként émelygés, enyhe hányinger, totális passzivitás. Nem jó ez így. Viszont régi adósságomat pótoltam be, amikor repülni próbáltam tanulni F-16-al. (Igen, igen, Strike Commander, most van először olyan gépem, amin élvezhető. A program meg csak hároméves…) Szóval vegyes sikerélmény: egyfelől sikerült végre szellemi erőfeszítéseket végezni (körülbelül nyolcvan oldalt kell elolvasni, és ebből tizenötöt bevágni, mielőtt az ember nekifog az első lezuhanásoknak a Strike Commanderrel), másfelől irtózatosan béna vagyok, és ez idegesít, és gyógyfokozaton is állandóan lelőnek.