Elhanyagolható mennyiségű történés. Levélhegyek, csomagok, posta, főzőcske. Este Vanda átjött, és sütöttünk gjózát (kínai ételféle, vékony tésztában kis húsos-zöldséges gombóc). Általában lustaságból mirelit szoktuk megvenni, annyira olcsó, hogy ha az ember maga készíti el, akkor is majd ugyanannyiba kerül; igaz, most sokkal szebbeket, sokkal nagyobbakat sikerült csinálnunk. Jól is laktunk, mint a duda, de még mindig túl sok húst tettünk bele.
Újra van víz a ház előtti folyóban. Otthoni szemmel persze, folyónak legfeljebb csúfolni lehet, pataknak sem túl nagy, van, ahol nincs húsz centi széles sem. Most, amikor a tévé a tavaszi árvízhírekkel van tele. A medre meg vagy harminc méter széles, gondosan kiépített, vagy két méter magas betonperemmel. Hogy is van ez?
A magyarázat abban rejlik, hogy Japánban egészen máshogy néznek ki a folyók, mint nálunk. Otthoni szemmel is folyónak tűnő folyót összesen kettőt látttam eddig, a Sumidagawát Tokióban és a Shinanogawát Niigatában (ez a legnagyobb folyó Japánban) – ahol beleömlenek a tengerbe. Ott már ugyanis síkság van, ha nem is túl hosszan, és a folyók a mi Alföldünkhöz hasonlóan viszonylag bő vízzel, viszonylag lassan és egyenletesen hömpölyögnek. Japán egyéb helyein azonban a folyók picik, relatíve igen gyors folyásúak, és elképesztő mértékben tud változni a vízhozamuk. Az év nagy részében épp csak csordogál bennük valami, majd a tavaszi hóolvadáskor és a kora nyári esőzésekkor akár több százszorosukra dagadhatnak fel. Augusztusban, ami nem is különösebben árvizes hónap, a saját szememmel láttam, amikor Nagaoka városát térdig vízbe borította egy, a házunk előttinél úgy kétszer nagyobb medrű folyó. És az árvíz már levonulóban volt.
Hegyvidékeken pedig az árvíz is egy kicsit másképp néz ki, mint nálunk. Jó-jó, a szokásos unalmas hömpölygésnél nálunk is gyorsabban folyik a víz, de azért egy árvíz leginkább azt jelenti, hogy a víz ellep egy csomó mindent, és ez nem túl jó. Itt azzal fűszereződik a dolog, hogy a víztömeg szabályosan lezuhan a hegyoldalról (és itt a hegyek egy picit másképp lejtenek, mint otthon), fákat tör ki, közel nyomtalanul elpucol épületeket – japánul “teppó-mizu”, “ágyúvíz” névre hallgat az ilyen áradás, nem sokat túlozva.
Hála istennek, a ház előtti folyónak úgy tűnik, eszébe sem jut áradni. Különben a mi házunk is másfél méteres lábakon áll. Ki tudja, miért…