Első tanítási nap. Háromszor mentem be feleslegesen az iskolába. Az elsőről én tehetek, mert ugyan semmi közöm most már a normál egyetemisták óráihoz, de Vanda kinézett egy Sawaki-órát az órarendből, és reggel kilencre ezért mindketten bevonszoltuk magunkat az egyetemre. Még szerencse, hogy találkoztunk a proffal, aki mondta, hogy ez csupa fogalmazás, egyáltalán nem érdekes, és hogy hagyjuk a csudába.
A következő, immár saját órám háromnegyed tizenegytől lett volna; előtte leveleket írtam, és éppenhogy beestem időre a … teljesen üres terembe. Még egy srác jött, aztán együtt elolvastuk a faliújságon, hogy Oki tanárnő órái jövő péntekig elmaradnak.
Ezután már csak mégegyszer kellett bemennem, mert Vandával megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk. Ezt meg is tettük, csak éppen semmit nem vásároltunk az ebédlőben. Ő salátákat gyárt magának, én a tegnapi gjóza-maradékot sütöttem meg, no meg a kedvenc vaníliás-csokis kalácsunkat ettük.
Fél háromtól tényleg volt egy órám, igazi, saját, Sawaki proffal, Nyelvészet V. címmel. Egy ilyen cím már önmagában is elég riasztó, hát még amikor kiderül, hogy az okinawai tájszólásokról fogunk tanulni. Le is izzadtam rendesen, aztán kiderült, hogy szinte mindent értek, amit mondott, annak ellenére, hogy eléggé össze-vissza beszélt, kivéve a szigetek és emberek neveit. De állítólag lesz valami jegyzet is, fénymásolt papírok. Lehet, hogy túlélem?
Az itteni háziszabályok értelmében két év alatt harminc tanegységet kell teljesítenem. A számolás módja nem volt egészen nyilvánvaló, mostanra már úgy tűnik, hogy ha az ember akarja, sem tudja megcsinálni azt, hogy idén letudja a nagyját, épp csak egy picivel többet, mint a felét, ugyanis az órák egy részét idén egyszerűen nem írták ki. Azért, ha minden nagyon jól megy, év végére talán úgy tizennyolc-húsz tanegység körül sikerül összehozni, és akkor jövőre már nagyon nyugodt lennék.
Úgy néz ki, meglehetősen sok (és fontos) óránk van az ötödik “órában”, azaz 4:20-5:50-ig. Ez azért nem túl jó, mert ebben az időben kezdődnek a sportkörök is, és holnap például ezért nem fogok tudni elmenni kosarazni…