Délelőtt lesétáltunk a városba; hát tényleg pici. Május ötödike, ugye gyereknap, így aztán találtunk mindenféle nagy zsibvásárt az utcán; aztán megebédeltünk egy gyooza-vendéglőben (egész olcsón), és még ízlett is nekik.
Visszafelé menet találtunk egy majdnem teljesen ép biciklit, csak puha volt a gumija; arra gondoltam, ha nem túl drága, hát elküldetem Matsumotóba, és lesz egy nagyon szép biciklim (valaki esett egyet vele, kidurrant a gumija, és kidobta, más baja nem volt); ám a takuyuubin (csomagposta-szolgálat) tízezer yenért akarta a biciklit 50 kilométerrel odébb szállítani. Ezt enyhe túlzásnak tartottam (ennyibe kerül egy új), így aztán maradt Emónak, hátha tud valamit kezdeni vele.
Délután 4 körül indultam el hazafelé, előre dörzsölgetve a markom, hogy ha ugyanolyan erős szél lesz, mint amikor jöttem, akkor hazáig fúj. Tévedtem, sokkal erősebb szél fújt, csak ismét szembe. Öt kilométer dühöngés után kíváncsiságból megfordítottam a biciklit: ha nem tekertem, tényleg elfújt a szél.
Így tehát ismét kalandos úton érkeztem haza. Egy jó rész volt, a shiojiri-i hágón azért így is lezúgtam vagy negyvenöt-ötvennel, de legalább hatvannak éreztem, olyan szél lett szembe. Ráadásul esteledett és hűvös is lett (azt hittem, az eső is elered), majd megfagytam a bringán.
Végül aztán egy jó forró fürdővel nagyon kellemesen zárult a nap.