Amióta újjáépült és megnyílt, újra járok a Seiyuu nevű szupermarkec keddi százyenes vásárjára. Ilyenkor egy csomó minden tényleg olcsóbb (és 100 yenbe, vagy annak egész többszörösébe kerül), például különféle üdítők; egy csomó mindenre pedig, ami amúgy is 100 yenbe kerülne, hatalmas cetliket ragasztanak, hogy “ma 100 yen”. Korábban már egyszer értekeztem arról, hogy itt Japánban bölcs hozzáállás megfordítani az ünnep- és munkanapokat, és akkor nincs olyan iszonyú zsufi; ez adott esetben úgy érvényesül, hogy egy ideje keddenként eszem a legjobbakat, és ez fokozatosan csökken a hét vége felé.
Eleinte persze óvatosan láttam neki ezeknek a keddi vásároknak, pár száz, talán ha ezer yent költve; ám azóta utánaszámolva, rájöttem, hogy még ha egy kicsit túlzásba viszem is a bevásárlást (üdítőket, ezt-azt), akkor is olcsóbb, mint aztán mondjuk hét végén az éjjel-nappaliban valamit kétszer annyiért megvásárolni. Így aztán mostanában már szemrebbenés nélkül veszek nyolc-kilenc liter üdítőt, hat-nyolc csomag mirelit gyoozá-t (kettesével fogy, így 24 darab 200 yen – vendéglőben pedig hat darab 300), sajtot, sonkát, egy-egy szelet rántott húst.
Új szenvedélyem a Yakult-féle joghurtitalok. Korábban már hosszan értekeztem a Calpis Water nevű üdítőitalról – valami tejszármazékból meg sok szőlőcukorból készült édes, zavaros, fehér lötty –, amely a normális üdítőitalokhoz hasonló kiszerelésben kerül forgalomba. Ezzel szemben a Yakultot pici, 65 cl-es műanyag üvegecskékben/dobozkákban árulják, hatosával-tízesével, jó drágán, úgyhogy korábban eszembe sem jutott, hogy vegyek. Már csak azért sem, mert a Yakultnak van profi baseball-csapata, és elvből nem szívesen iszom olyasmit, aminek a profitjából profi baseball-csapatok finanszírozására is futja.
Ezúttal azonban nem a Yakult, hanem ahhoz teljesen hasonló külsejű, ám egy másik cég (a Yukijirushi, “hóembléma”, és tényleg, egy nagy hópehely a jelük) hasonló löttye (Rolly Ace fantázianevű) volt alaposan leárazva, a rendes üdítőkkel majdnem összemérhető áron. Azt elfelejtettem részletezni, hogy ezek nem nyári szomjoltásra való üdítők, hanem joghurt-alapú, felhigított és felcukrozott levek, és a szlogenjük az, hogy nagyon jó lesz tőlük az ember emésztése. Szóval áldozatul estem, bevágtam őket a mélyhűtőbe, és hidegen tényleg nagyon finom (én joghurtból is szeretem az édeset). Az eredeti cél persze az volt, hogy majd naponta megiszom egyet, és akkor rém egészséges lesz a pocim (a szlogen szerint), de a végeredmény az lett, hogy ma, kedden hatszor egészségesebb volt a hasam a szokásosnál, a hét többi napján meg maradt, amilyen volt.