Nem írtam részletesen, de egy ideje elég sok időt töltök az egyetemen egy számítógép előtt, amiről lehet Internetezni. Végre sikerült elolvasni egy csomó mindent, ami otthonról reménytelen lett volna, vagy azért, mert sok kép van benne, vagy azért, mert magyarországi gépeken lévő anyag, és azokat kicsit körülményes egy szál telefonon keresztül elérni. (Nem lehetetlen, sőt, de az internetes nagytávolságú összeköttetések halála, ha sok csomag sérül – köztem és Magyarország közt pedig legalább két műholdon keresztülmennek a csomagok, és van vagy két-három másodperces késleltetés, szóval minden egyes alkalommal, amikor sérülten jön egy csomag (márpedig telefonnál ez gyakran előfordul), vagy tíz másodperc, mire egymásra talál a két gép.)
Nézegettem például a soc.culture.magyart, meg elolvastam a HIX (Hollósi Information Exchange, egy Hollósi József nevű ember által kitalált és fenntartott levelezési listák) érdekesebb fórumait úgy egy hónapra visszamenőleg, és bár olvastam néhány jó viccet, nagyon nem tetszett az egész. Elképesztő, hogy hány ember dumál bele olyan dolgokba (és hogy milyen stílusban), amihez nem ért.
Egy példa, bár elenyésző fontosságú, de jellemző. Valaki feltette a kérdést a soc.culture.magyar-on, hogy mi az a “mesüge”, mert mostanában olyan sokat látja. (A kérdést egyébként teljesen kulturált hangnemben tette fel). Válasz jött rá vagy tizenhárom, ebből egy azt hiszem, a Websterből ollózta ki a választ (ami ugye, nem egészen válasz egy magyar nyelvű kérdésre), és ez volt az egyetlen korrekt, pontos válasz, mely szerint jiddis eredetű szó, és olyasmit jelent, hogy “bugyuta, lökött”. Volt még kettő, amelyik minden indoklás nélkül leírta a választ, de hogy honnan származik, azt már nem; a maradék levélírók pedig különböző szinten (egész alpárian is) a kérdést feltevőt hülyézték le, hogy ilyen szó nincs is. Márpedig van, és ezzel csak saját magukról állították ki a szegénységi bizonyítványt.
Azt hiszem, mégiscsak leszokom a HIX olvasásáról. Eddig háromszor próbáltam meg (kétszer még korábban, Magyarországról), és háromszor fordult ki a számból.
Ikeda sensei óráján újra előadást kell tartani, ezúttal csoportokra oszolva, a már korábbi témákról. Én Goozu-sannal és a tajvani Shu-sannal kerültem egy csoportba, és most felmérést kell készítenünk arról, hogy mennyire ismernek az emberek bizonyos kanjikat (a Meiji-korban kitalált, az MKS-mértékegységek – kilogramm, centiméter, stb. – leírására használt kanjikat). Kiosztottam vagy ötven kérdőívet a kendósok közt, hogy interjúvolják meg a csoporttársaikat.