Ikeda sensei óráján afféle házi feladatot kaptunk: azt, hogy az eddig egyénileg előadott témák közül immár csoportosan dolgozzunk fel egyet-egyet részletesebben. Én Goozu-sannal (japán) és Shuu-sannal (kínai) kerültem egy csoportba, és Goozu-san eredeti témáját kaptuk, azaz még a Meiji-korszakban kitalált, japán gyártmányú kanjikat a különféle MKS-mértékegységekre. Ezeket persze eltörölték 1945 után, szóval ma már senki nem használja őket, de nekünk azt kellett kikutatni, hogy mennyire is nem használják.
Hát jól kikutattuk. Goozu-san gyártott egy kérdőívet, amely az említett 18 kanjit (kilométer, centigramm, satöbbi) tartalmazta, és olyan kérdéseket, hogy látta-e, ha nem látta, akkor hol, el tudja-e olvasni, meg hogy használja-e. Na, ezt vittük túlzásba, mert az eredeti tervvel ellentétben (mindannyian kiosztunk úgy harminc-negyven kérdőívet) összesen 218 darab kérdőívet válaszoltattunk meg. Java részét persze egyetemistákkal, de Shuu-san kitöltetett egy csomót külföldi diákokkal, malájokkal, kínaiakkal, koreaiakkal, Goozu-san meg a férjén keresztül mindenféle hivatalnokokkal. Én eléggé arcátlanul intéztem el az én hatvan példányomat: vagy tizenötöt kitöltettem a csoporttársainkkal meg a többi mesterandusszal (nem volt mese, a nyakamba varrták), a többihez viszont fogtam négy elsőst a kendó-klubból (szegények, nem mondhattak nemet), a kezükbe nyomtam tíz-tizenkét lapot és megkértem, hogy ugyan zaklassák már a csoporttársaikat.
Mindez persze nem ma, hanem az elmúlt két hétben történt: ma viszont begyűjtve az eredményeket, számítógépre vittük. Borzasztó komolyan csináltuk, de tényleg: gyártottunk vagy huszonöt grafikont meg táblázatot, aminek – őszintén megvallva – nem sok értelme volt, mert például az egyetemisták esetében tele volt nullákkal (egyáltalán nem ismerték ezeket a kanjikat, pláne nem akarták használni őket), viszont rém tudományosan néztek ki.
Az egész nap elment ezzel a szerencsétlenkedéssel, éjjel fél kettő körül nyomtattam ki az utolsó grafikonokat (Goozu-san korábban hazament, mivel Naganóban lakik, Shuu-san úgy fél egyig bírta), aztán én is összeestem.