100en soppu

Minden különösebb érzelmi felindulás nélkül egy rövid kis ízelítő abból, hogy mit is lehet kapni Japánban a százyenes boltokban (lefényképeztem őket, egyrészt bizonyítékul, másrészt, hogy el ne felejtsem):

– elfogadható minőségű biciklilakat (nyolcfajta);

– hosszú gumipók és különféle bicikliápoló spray-k;
– cipőjavításhoz sarkak, betétek;
– biciklipumpa, de ennyi pénzért már labdafújó adapterrel (ha előbb veszem észre, nem vettem volna külön ilyen adaptert a kosárlabdához);
– nagy zseblámpa;
– nagy sztereo fejhallgató (nyilván nem túl jó minőség, de otthon az olyan is 400 forint);
– USB-kábel;
– kicsi sztereo fejhallgató;
– USB-s mobiltelefon-töltő;
– ragacsos papírral takarító izé meg hozzá tekercs;
– különféle (meglepően nagy és mikrózható/fagyasztható) műanyag dobozok, például spagetti- és spagettihez vízadagoláshoz is;
– kétliteres víztároló doboz nyárra hűteni (meg mugicsa-hoz, árpateához).

És persze a minden más, mosogatószer, szappan, üvegtisztító, kádmosó, konyhafelszerelés, pizzavágó, miegymás. Tényleg az van, hogy az ember frissen beköltözik, elkölt kb. 5100 yent, az ugye 50 tétel (meg 5% ÁFA), és nagyjából berendezte a lakást az apró hétköznapi vackokkal.

És nem, nem mind kínai vacak (van made in Japan), de a kínaiak sem vackok, hanem használható dolgok. Itteni viszonylatban persze borderline igénytelen, de az olló, kés és körömcsipesz kifogástalanul vág, a műanyag nem sorjás és nem törik, a mobiltelefon-töltő tölt és így tovább.