Ez most csak egy rövid bejegyzés lesz (van lejjebb hosszabb), de ma megkaptam a japán jogosítványomat. Igazából régen volt már nekem, csak lejárt, úgyhogy lehetett elölről kezdeni az átíratást, viszont most nem kellett autóra gyakorlati vizsgáznom, úgyhogy leginkább csak papírmunka volt. Szépen kinéztem az internetről, hogy mire van szükség, a követségen lefordíttattam a jogosítványomat, egy órára odamentem a megfelelő közintézménybe, és csak azért tartott félóra hosszat, mert kértem, hogy motorra is akkor hadd szerezzem meg, és akkor már muszáj volt szemvizsgálatra menni, meg illetékbélyeget venni. A szemvizsgálatnál egyébként húszan álltunk sorba, kicsit aggódtam is, ehhez képest 8 perccel később le volt pecsételve a papírom (és meg volt vizsgálva a szemem).
Az egyetlen kis intermezzót egy darab papír jelentette, amin be kellett ikszelnem ilyeneket, hogy okoztam-e Japánban balesetet (nem), tartóztattak-e már le (nem), illetve hogy büntettek-e meg Japánban közlekedési kihágásért. Mondom, hogy nem, azt sem. Aha, mondja a néni, és akkor az mi volt 1999-ben Kanagava prefektúrában? (99-ben én valóban Yokohamában jártam egyetemre, az tényleg Kanagava prefektúrában van, másutt nem is robogóztam.)
Miiii? Istenbizony nem emlékszem. Hát, pedig itt ugye van valami. És az nem évül el? De, persze, csak azért megőrizzük mink, vigyorgott a néni, majd mondta, hogy tán valami behajtani tilosba sikerült belemenni (egyébként úgy napjában ötször, de ezek szerint egyszer meg is büntettek).
És igen, a konkrét kiadásra azért másfél órát még várni kellett, de csak mert rögtön megcsinálták és mert újfajta, chipkártyás lett a jogosítvány. (Érdekes mellékhatásként azóta, ha rossz sorrendben teszem bele a pénztárcámba őket, nem működik a SUICA vonatbérlet/pénzkártya, mert ugyanaz a rádiófrekveciás technológia.)
Motorra meg majd csütörtökön gyakorlati vizsgázom, a kezembe nyomtak egy papírt, hogy ez a vizsgakör, ezt kell csinálni. Lévén soha nem láttam a pályát, meg mert akkor már nagymotorra kértem a vizsgát, arra számítok, hogy ha nem is megalázó módon, de elsőre azért elmeszelnek (ez egyébként is szokás, autóval is így volt)… de hátha történik csoda. Ja, és nekem kell vinni sisakot, úgyhogy most mehetek venni egyet.