Ma érkezett a Péter barátnője. Kiment elé korán Naritára, én meg még szundikáltam egy kicsit, aztán összepakoltam. Dél körül jöttek, elmentünk együtt ebédelni valamit, aztán ők vissza, én meg el, tudniillik megígértem a Péternek – nem ő kérte –, hogy nem alszom ott aznap, bár a csomagjaimat otthagytam. Némi mászkálás után a Yoyogi-parkban, kimentem még egyszer Urawába, elköszönni a Ritától. Együtt vacsoráztunk, most végre nyitva volt az az icipici vendéglő, ahová még a Yumiékkal együtt mentünk, és 700 yenért rengeteget kaptunk megint enni.
Az éjszaka egy részét a parkban töltöttem, aztán beültem egy éjjel-nappal-hamburgereshez, aztán megint a parkban. Közben vettem jégkrémeket, kicsit fekvőtámaszoztam is, amikor nagyon hideg volt, de mindezzel együtt, otthon ezt nem lehetett volna megcsinálni októberben. Reggel négy körül odajött hozzám egy cica, azt hihette, van nálam étel, de nem volt, csak jégkrém, azt meg nem szerette, de végül is az ölembe mászott, és együtt aludtunk. Mind a kettőnknek egy kicsivel melegebb volt így.