Rájöttem, hogy mekkora marha vagyok. Előző nap nagy gonddal megírtam vagy hat levelet, felvettem őket egy floppyra, szegény Claudiának kiadtam ukázba, hogy küldje el mindenkinek, a naplómmal együtt; csak épp a naplót felejtettem le a floppyról. Szóval, még egy (floppys) levelet fel kellett adni; ha pedig már így történt, még írtam hozzá egy kicsit.
Lényeg, ami lényeg, végül is otthon töltöttem a napot, gépeltem, délután dugtam ki az orromat először, és egy furcsa cetlivel találtam magam szembe. “Szörnyű baleset történt ma 1-kor a Yokohama állomásnál; ne menjetek oda.” Persze, rögtön oda akartunk menni, de erről lebeszéltek; aztán lassan kiderült, hogy mi volt, meg megnéztük a hatórás (angol nyelvű) NHK-híreket, és mindjárt többet tudtunk.
Röviden, bár gondolom, mostanra mindenki elolvasott otthon mindent. 12:55 körül a JR (Japan Railways, bár pár éve már nem állami) Yokohama állomáson három helyen, valamint az egyik (Keihin-Tóhoku) vonalon valami furcsa szagra lettek figyelmesek sokan, és jónéhányan rosszul is lettek. Összesen több, mint háromszázan (aznap este még csak 150-et mondtak) kórházba is mentek, de a sarin-mérgezés tüneteit senkinél nem tapasztalták. Sírtak, hánytak, de ennyi. A szag állítólag valami oldószerre hasonlított, és senki nem látott semmit (ez tipikus, a metrón se néznek semerre; szerintem le is vetkőzhetnék, észre sem vennék, ha nem üvöltök). Senki nem tud semmit, de úgy néz ki, ez valami tök más eset, mint az előző tokiói sarin-mérgezés, ahol 12-en meg is haltak. Azzal kapcsolatban az Aum Shinrikyo nevű szektát gyanúsítják, alighanem nem is alaptalanul; ez most a nagy hír, mindennap van az újságban, meg a TV-ben róla szó, hogy halad a nyomozás, meg hogy mik derültek ki. (Például hogy erőszakkal fogva tartottak embereket, vagy hogy rengeteg fiatal értelmiségi van köztük.) A vezetőjük eltűnt, a szekta második emberét letartóztatták. (Pár nappal később pedig meg is ölték, pedig állítólag ő tudott a mérgezésekről.) Mármost sarin ide vagy oda, Yokohama legforgalmasabb állomásának az egyik igen forgalmas idejét pécézték ki, és a két másik hely egyike, ahol szintén balhé volt, a városháza környéke. Szóval jól kiválasztották, bár már másodszor volt az az érzésem, hogy akárki is csinálta, egyszerűen nem volt tisztában azzal, milyen rettentő mennyiségű gáz is kell egy vasútállomás elgázosításához, milyen rengeteg légköbméter is egy vasútállomás térfogata. (Ha tudták volna, akkor márciusban, Tokióban, Kasumigaseki állomáson nem rosszul lesz az 5000 ember, hanem meghal.) Ez utóbbi szabályosan pancser munkának látszott, de azóta rendőrhegyek állnak Yokohama állomáson (és nem csinálnak semmit).