Szerintem korábban értekeztem én már erről a dologról, meg persze erről minden “Japán-szakértő” muszáj, hogy írjon, úgyhogy én leginkább nem is sorolnám fel a bődületes baromságok tömkelegét, amit a japán virágnéző “szertartással” kapcsolatban össze lehet olvasni.
Ragaszkodjunk a tényekhez. Ez itt a cseresznyefa virága:
A japánok a virágzó cseresznyefát vonzó dolognak tartják, feltehetőleg azért, mert tényleg szép. Ezért aztán sok helyre ültetnek is, például az út mellé (ez pont a közparkot és a botanikus parkot elválasztó út):
Sőt, például az egyetemeken is előszeretettel ültetnek cseresznyefát. Ez a csófui Denkicúsindaigaku (University of Electro-Communications), egy viszonylag erősebb és híresebb egyetem bejárata:
Vannak aztán helyek, ahol tényleg túlzásba viszik, Yokohamában a egyik folyó mentén vagy 4-5 km hosszan végig van ültetve, Kamakurában van egy iszonyú hosszú sétány, satöbbi, satöbbi, de azért Japán legtöbb helyén és parkjában inkább az a szokás, hogy van cseresznyefa is. Ez az itteni tán legnagyobb közpark egyik széle, ahol éppen folyik a hanami:
A hanami szó a hana (virág) és mi(ru) (nézni) szavak együtteséből áll, innen a közkeletű félreértés, hogy itt valamiféle virágnézés történne, a bennfenntesebbek még a “szertartás” szót is emlegetik néha. Közelítsünk rá kicsit a képre, és vizsgáljuk meg jobban a szertartást:
Amint látható, a hanami legfontosabb kelléke a nagy műanyag szőnyeg, az üdítők/sörök jeges vödörben, mindenféle rágcsa, csámcsa és egyéb, az alkohol fogyasztását segítő tárgy. Konkrétan – tessék jól megnézni – a virágra még csak véletlenül sem néz senki, leszegett fejjel isznak a természet lágy ölén.
Van persze olyan hely, ahol azért óhatatlanul is virágnézésbe torkollik a dolog, egész egyszerűen, mert úgy van kialakítva a hely. Az itteni Nogava folyó (sic!) partjára is ültettek jó pár cseresznyét, és a partján remekül lehet sétálni (egész hosszan):
és a folyók itteni kialakítása miatt (már ti. ha megárad, akkor valami nagyon durván, úgyhogy a medre sokkal nagyobbra van méretezve, mint az egyébként komolytalannak látszó csermely) a folyómeder az egyik legjobb hely kiülős partit rendezni:
Ha már muszáj kiülni és inni, akkor inkább itt.
A fenti cinikus megjegyzések ellenére én nagyon szeretem a virágzó cseresznyefákat nézni – a hanami az, amit sokkal kevésbé szeretek.