Keltem vagy tízkor; játszottam Doomot; aztán Taddel elmentünk szétnézni Yokohama állomás környékén. Ő valami állványt keresett a leendő tévéjéhez a BIC Camera nevű boltban; aztán bementünk egy Tokyu Hands nevű nagy áruházba, ahol minden volt, műkörmöktől egészen a barkácsfelszerelésig. Éppen valami “Csináld magad” napot rendeztek, és minden emeleten lelkes gyerekek (és felnőttek) fúrtak, faragtak, ragasztottak, lyukasztottak, szögeltek, szereltek és hajtogattak. Aztán persze nem vettünk semmit, de csaptunk egy nagy ebédet; yakisoba meg okonomi-yaki, de ezúttal sok hússal, mert a Tad vett.