Miért utálom a Keió vasútvonalat?

Ezért:

Ez a kép olyan fél hét tájban készült Chofu állomáson, és azt próbálja meg bemutatni, hogy amikor éppen egyszerre áll meg a gyors- meg a sebesvonat, akkor konkrétan leszállni az állomáson nem egyszerű, mert olyan tömeg áll magán az állomáson meg száll át a két vonat között, hogy nem nyilvánvaló feladat eljutni a vonatajtótól a lépcsőig, mert az embernek szó szerint át kell verekednie magát. (A képen itt már a siker után látszik, a mozgólépcsőről visszafelé fényképezve.) És igen, este fél hét egyébként valóban ocsmány csúcsforgalom, de ez a vonal a nap szinte minden szakaszában állandóan tömve van.

A fő oka egyébként ennek az irtózatos zsúfoltságnak, hogy miközben a Keió-vonal által lefedett rész (Shinjukutól Hachiojiig) mára szépen kinőtte magát, és Tokió külvárosai közül még a legélhetőbbek és legzöldebbek közé tartozik, addig a vasútvonal a túlnyomó részén a mai napig egyvágányos. Ehhez képest ötféle vonatfajta közlekedik rajta:

• személy (local, 各駅停車, kakueki teisha vagy kakutei, 各停), szó szerint “minden állomásnál megáll”). 2001-ig futsū, 普通, személy) névre hallgatott.
• sebes (rapid, 快速,, kaisoku)
• ingázó sebes (commuter rapid, 通勤快速,, tsūkin kaisoku)
• gyors (expressz, 急行,, kyūkō)
• “félspeciális” gyors, (semi-special express, 準特急,, juntokkyū)
• speciális gyorsvonat (special express, 特急,, tokkyū)

A gyakorlatban ez ráadásul úgy néz ki, hogy juntokkyū tízpercenként jár Hachiojiig, a gyors és ingavonatok, illetve a személyvonatok egy része viszont Chofunál elkanyarodik Hashimoto felé. Most egyébként már nagy erőkkel építkeznek, hogy kibővítsék a vonalat (ugye miután a vasútvonalak melletti telkek a legértékesebbek, egyetlen irányban lehet bővítkezni, függőlegesen, abból is elsősorban lefelé! Persze ez még pár évig el fog tartani, de pont a csófui állomás egy kicsit szépült.

És egyébként ahhoz képest,  hogy milyen körülmények között működik az egész vasútvonal, kisebb csodát művelnek mindennap. Ugyan én csak úttörővasutas voltam, ahol csúcsidőben is csak félóránként ment egy irányba egy szerelvény (de jellemzően inkább óránként) meg persze azért a szemük sarkából vigyáztak ránk felnőttek, de éppen volt mire odafigyelni. (Az idő nagy részét ugyan a naplózás meg a telefonálgatás vitte el, de akkor is.) Ehhez képest itt tényleg tízpercenként végigrobog egy expressz, közben a gyors- és személyvonatok félreállnak (amit persze nem mindegyik állomáson lehet), a személyek a gyorsak elől is, és mindezt úgy, hogy én hétpercesnél nagyobb késést még nem láttam a vonalon, és azt is csak egyszer (normál esetben olyan 2 percen belül tudják tartani, az esti csúcsnál bír még lenni iszonyú zsúfoltság), és az expressz se szokott nagyon sokat jelző előtt álldogállni.