Apróságok

Igazából nem mindig jut idő alaposan utánaolvasni dolgoknak, felgyűlnek képek meg ötletek, csak aztán félrelökdösi az ember. Itt van kettő közülük.

Próbáltam párszor fényképezni vonatok elején, merthogy itt ám nem titok a vezető, látszik, hogy dolgozik és komolyan is veszi ám magát. Egyik sem sikerült túl jól, ez sem igazán, de talán látszik, hogy nem pont ugyanúgy néz ki itt egy vonat, mint otthon egy villamos…

A másik meg egy aprócska életkép Yokohama állomásról. Az egyik kijáratnál, hol másutt, mint a föld alatt, van egy hírhedt importáru-bolt (ez már tizensok éve is létezett, csak akkor még módjával vásároltam). Egyrészt a választékával, másrészt néhány érthetetlenül olcsó akciós árujával híres (a minap 200 yenért például egy csomó Kit-Katet lehetett venni), és állandóan tömeg van. Figyelembe véve, hogy tényleg a föld alatt van, egy olyan helyen, ahol fizikai lehetetlenség parkolni (már ti. felette is), a mai napig nem értem, hogyan szállítják folyamatosan az árut. De szállítják.

Az ilyen importboltok egyébként fontos szerepet töltenek be a Japánba szakadt európ életében, mert ezek nélkül például közel lehetetlen normális müzlit kapni (itt is elég drága, de mondjuk 750 yen háromnegyed kiló müzliért összemérhető a 4-6 eurós árral, míg mondjuk ugyanezért selyemdobozban semmi kedvem nem lenne kiadni a háromszorosát). Szintén itt lehet beszerezni a szükséges csoki- és keksz- és rágcsamennyiséget (én ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert csokit még ugyan csak-csak, de a másik kettőt nem eszem), valamint normális kakaót. (Valami rejtélyes oknál fogva ebben a boltban pont az nincs, van viszont húszfajta külföldi lekvár meg skót shortbread.)