Japánóra a zöldségesnél

A fenének se volt kedve iskolába menni. Reggel jó későn keltem, aztán mehettem a burmai professzorral iskolába. Bennem megvolt a jóindulat, hogy kommunikáljunk, de egy idő után feladtam: egyszerűen fogalmam nem volt, hogy miről beszél, így aztán olyan micimackósan “Yes”; “Oh, really”; “No, not me” és így tovább válaszolgattam, viszonylag sikeresen.
Nem sokra emléxem az órákról, majdnem elaludtam délelőtt. Délután a Shiga senseinek megpendítettem, hogy igazán segíthetne a zöldségek neveivel, mert egyedül főzök, és a felét nem értem a szupermarkecben. Jobban sült el a dolog, mint vártam: óra helyett elmentünk a zöldségeshez. Aztán valószínűleg a Shiga sensei is rájött, hogy disznóság van a dologban, mert tíz zöldségből nyolcnak tudtuk a nevét, de addigra már késő volt. Utána benéztem a Sasaki tanárnő szövegszerkesztős órájára, ahol a fogalmazás éppen az volt, hogy “Mi lenne, ha újságíró lennék?”. Közöltem, hogy fogalmam sincs, mert már az vagyok. Aztán az egyik kínai srác sokat segített, különben sose írtam volna meg. Immáron sokadszor szembesültem azzal a ténnyel, hogy azon kínai diákok számára, akik egy fillér ösztöndíjat sem kapnak, és a hét hat napján dolgoznak, kicsit gazdagnak számítunk. Aztán telefonáltam haza a hamis telefonkártyával, remekül működött, csak nagyon elkéstem az utolsó óráról.
Még napközben megpróbáltam elintézni a hitelkártyát; hát kiderült, hogy jótálló kell hozzá, akármilyen felnőtt is vagyok. Plusz öt nap késés. Este aztán felhívtam a Sawaki profot, hogy ugyan, állna-e jót értem, aztán levélírás lett a dologból, amely mellé keltem a zűrlapokat.
Este, amikor hazajöttem, kaptam levelet – végre kezdenek jönni –, de letettem egy percre, amíg a kottát fénymásoltam, és mire visszamentem, sehol nem volt. Mindent feltúrtam, de sehol nem volt, vagy félóra hosszat kerestem, és egyszerűen köddé lett. Már-már mindenkit meggyanúsítottam, aztán végső elkeseredésemben elkezdtem megnézni mások postaládáját (belátni). Az A-309-ben volt. Hogy hogy került oda, fogalmam sincs. Talán egy gyerek játszott (az én postaládám magasan van, ez meg nagyon alacsonyan).

Leave a Reply