A jövevényszavak és a fonetika

Van ugye az az általános vélekedés, hogy a japán igen toleráncs nemzet, mert mindent átvesz. Aztán van az a vélekedés, hogy jó, hogy mindent átvesz, de aztán kegyetlenül a saját szája ízére is faragja (a szokásos példák a halikrás-moszatos pizza, vagy az ankóval töltött péksütemény). Végül van ugye az a tény, hogy a japán nyelv fonetikailag igen szegény (szinte csupa nyílt szótag).

Az eredményt ugye ismerjük: a japánok IMÁDJÁK a jövevényszavakat, olyan helyeken is átveszik, ahol fehér embernek nem jutna eszébe (bár amikor először láttam leírva a “featúra” szót, igen elszomorodtam, az még kimondva is alig-alig vicces, és utána kaptam a szemem közé, teljes komolysággal a “targetál” kifejezést… nyilván a “megcéloz” nem volt elég informatív).

Talán nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a japán nyelvben is létezik a sorszámnév fogalma (sőt, még meg is lehet spékelni a számolószavakkal, az “első üveg” – ipponme –, a “második épület” – nikenme), ehhez képest hogyan hívják az autóban a sebességváltó fokozatait? Úgy van, fászto, szekando, szádo, fószu, fifuszu. Amikor először meghallottam, konkrétan elhagyta a számat a “hogy lehetnek EKKORA FASZOK?… akarom mondani, tanár úr, mire jó ez?” (vagy valami hasonló).

És hát a kiejtés, az a mai napig sokkol. Van egy japán zenekar, a V6. Nincs is ezzel semmi baj, dögös, erőt sugárzó név leírva, csak hát kimondva ugye – wait for it:

BUÍ-SIKKUSZU

Sokszor nem is bírják ők sem a túl hosszú jövevényszavakat, hát rövidítenek (hacsak lehet, négy szótagra). A The Brilliant Green nevű együttes rajongói beceneve tehát BURIGURI…

8 thoughts on “A jövevényszavak és a fonetika

  1. Na igen, nekem se tetszik ez a sok felesleges jövevényszó…..Ezért mondom az MP-3-at エムぺーさん -nak (nem is értik meg 笑).

    A メリークリスマス meg 降誕節おめでとう, a ゴールデンウィーク meg 黄金週間 .

  2. Az 黄金週間 (ógon súkan) ugyan létezik, de embert nem hallottam még a GW-t annak mondani… ha kerülni akarod a katakanát, akkor egyszerűen 連休 , renkjú (renzoku kjúdzsicu, “folytatólagos ünnep”), hogy-hogy nem, ismét egy kétkandzsis, négyszótagos rövidítés… :-)

    Én is erőltettem egy időben ezt a “beszéljünk kandzsiul” dolgot, de csak azt éred el vele, hogy még a szükségesnél is nagyobb mértékben néznek hülyének (plusz egy csomó japán meg sem fog érteni).

  3. Hogy nincs kivétel és nem csak az angol jár pórul: egyik fiatalabb ismerősömnek a kedvence (volt, régebben) a Laruku, ami leírva viszont L’arc-en-Ciel… A raburetá, a terebi és társai után azt hiszem a legjobban az idős generáció lehet megijedve: milyen nyelven beszélnek ezek?! ;)

Leave a Reply