Gábor barátommal megjártuk vasárnap Akihabarát (pont beszedtem valami vírust, úgyhogy mérsékelt szórakozást nyújthattam), ettünk a kedvenc curry-éttermünkben, de már az se a régi, tulajdonosváltás volt, ami nem lenne baj, de éppen szakácsváltás is. Mondjuk azután, hogy a csehó neve Shalimar-ról (“a szeretet helye” perzsául, nagyjából minden harmadik indiai vendéglőt így hívnak, van egy Pesten is) Dotkomu.com-ra változott, nagyon sok jóra nem is számítottam… azért annyira nem volt más, csak kicsit igénytelenebb.
Borzasztó régen voltam Akihabarán (ahhoz képest, hogy ugye 3 éve szinte mindennap), úgyhogy volt egy csomó meglepetés, hogy mennyire olcsó az ez meg az az, meg hogy hány bolt ment tönkre (vagy vásárlódott fel) azok közül, amiket ismertem.
Akihabarára vadonatúj dolgokat vásárolni már egyre kevésbé megy az ember, át is alakult (régen nem lehetett egy normális vendéglőt találni, most tele van vele), bár azért néhány kultikus hely még megvan, plusz igencsak élnek még azok a boltok is, ahol a mindenféle használt/levetett/gyanús eredetű holmikat lehet venni. Az egyik ilyen helyen sikerült látni egy Galaxy II védőtokot, neoplane anyagból (persze, hogy neoprén). Rögtön a következő boltban a GARAPAGOS kiegészítőkbe futottunk bele… a Galapagos a Sharp okostelefonja, amit persze japánul tényleg R-rel mondanak, de hát kérem…
A vonatból pedig sikerült látnom egy mocsok nagy Rola plakátot (most gugliztam kicsit, ezexerint van egy ilyen talent, ha néznék tévét, nyilván segítene)… szóval ugye a japánban nincs L, Rora a drága, és eléggé gátlástalanul angolosítják vissza a katakanákat. Nem igazán értem, miért nem lehetett Lola a kisasszony, de láttam én már Rorát, Lorát meg mindent. Thinking of which, éppen még Laura is lehetne… bár azt szerintem már hosszítójellel írnák katakanával.
FYI a teherautókat vonaton továbbító rendszer neve is RoLa (Rollende Landstrasse). ;)