A Shirokuma-Maido-Szaku különítmény nagy erőkkel kivonult a címben említett rendezvényre, nem minden hátsó szándék nélkül, ti. hogy megismertessük magunkat meg a mindenféle izgalmas termékeket a nagyérdeművel.
A terv igazából az volt, hogy az áruk egy részét (lehetőleg nagy részét) ne hozzuk vissza, hanem cseréljük el különböző, államférfiak és történelmi személyiségek arcképével ellátott, vízjeles és hologramszálas színes papírokra. Ez részben meg is történt, de az igazság, hogy az előző két Animecon után kicsit elbíztuk magunkat, például holmi nyereségről ábrándoztunk.
Merthátugye vittünk például mindenféle szép ecsettollakat:
amelyek például rendkívül alkalmasak a szép írásjegyeken kívül szép képregények meg figurák rajzolására is (és ha valaki nem rendelkezne megfelelő kézügyességgel, hát vittünk előrenyomott képeslapokat is, amit már tényleg csak ki kell színezni), gondolván, hogy a közönség fogékony lesz az ilyesmire. Nem teljesen megalapozatlan volt a gondolat, ugyanis a közönség részben ilyen arcokból tevődött össze (most már itthon is van hagyománya a cosplay bemutatónak, nyilván így sokkal izgalmasabb, mint ha jelmezbálnak hívnák):
A másik hiba persze az volt, hogy magasra tettük a mércét és mindenféle olyan dolgot állítottunk ki, ami tele volt betűvel:
Ez viszont – a közönség átlagéletkorát figyelembe véve – stratégiai hibának bizonyult, a szomszéd standok olyan könyvekkel voltak tele, amiben rajzok voltak és csak kevés szöveg (azok egy része is “vruuumph” és hasonlók), ezeket láthatólag könnyebben fel tudták dolgozni, meg egyszerűbb volt vele azonosulni (bár eléggé úgy tűnt, hogy a többi stand sem olyan igazán sikeres, már ami a konkrét értékesítést illeti).
Félre a tréfával, vittünk mi még saját kalligráfust is, aki egyrészt a könyvét dedikálta, másrészt meg minden érdeklődőnek szívesen rajzolt (márminthogy írt, ugye):
Na, itt a stratégiai hiba az volt, hogy nem írtuk ki szegényre elég nagy betűkkel azt, hogy INGYEN csinálja mindezt. Komolyan. Félszeg pillangókként keringtek körülötte különféle korú népek, és egyformán aggódó tekintettel pislogtak, hogy mit csinál, de nem mertek közel menni, hátha pénzt akar kérni valaki tőlük. És egyébként ugyanígy nem merték kipróbálni az ecseteket sem, amikor nyújtogattam feléjük. És nem mertek belelapozni a kirakott újságokba és könyvekbe sem. Mi történt itt az elmúlt években? Vagy az új generáció már így van nevelve? De hát a többiek azt mondták, hogy az előző animeconokon csak úgy nyüzsögtek az érdeklődők…
Mármost persze, mi is abból élünk, amit eladunk, de hát nem erőszakoltunk mi senkire semmit, pont az lett volna a cél, hogy megismerjék a termékeket. Így aztán magad uram, ha szolgád nincs, megkértem Nikolaszt, a kalligráfust, hogy ugyan írja már le, hogy hengeres palástköszörű (円筒研削盤、entókenszakuban), és habozás nélkül meg is tette:
A kissebb forgalom talán annak is köszönhető, hogy ez nem “igazi” animecon. Sajnos mi sem tudtunk kijutni a párommal a karácsonyi kiadások miatt és lehet, hogy többen is pont ezért nem mentek. Nameg most volt egy animés rendezvény október végén, talán nem kellene ennyire összezsúfolni, mert eloszlik a vásárló erő.
Ezeken a rendezvényeken még mindig a tizenéves korosztály a résztvevő. Ahogy nőnek fel, úgy morzsolódnak le és a 30-as korosztály már tényleg a kemény mag (mint mi a párommal).
Minket már nem cask azért érdekel mert trendi, hanem szeretünk kicsitt mályebben érdeklődni. Én pl. kifejezeten szeretem a japán kortárs szerzőket.