Tipródom mindig azon, hogy miről kéne írni, készítek egy-két jó fotót, például italautomatákról, és aztán persze rájövök, hogy 1. mocsok sok időbe telne végigfotózni az érdekesebbeket és 2. más ezt megtette helyettem, és sokkal durvább automatákat is talált (például rizsmosó, szarvasbogár- és használtbugyi-automatát):
http://www.photomann.com/japan/machines/
A példák egy része egyébként erőltetett (és bugyiautomata szerintem mára nincs is), de az olcsó vendéglőkben, például az én kedvenc Go-Go Currymben (ez nem az indiai) tényleg teljesen megszokott dolog, hogy a rendelést az ember úgy adja fel, hogy kiválasztja a jegyautomatából, mit akar enni (helytől függően külön vagy más jegy a nagy adag, a Go-Go Curry ötféle dolgot árul, úgyhogy elfér az automatában külön tételként a “rántottcsirkés curry nagy”, de például egy olyan helyen, ahol árulnak húszféle menüt, ott van egy huszonegyedik gomb, hogy “nagyobb rizzsel”).
És hogy valami frisset is írjak, nyár óta van egy taspo nevű chipkártya cigarettavásárláshoz. Nem lehet szíre-szóra akárkinek cigit venni, a kártya igazolja, hogy az ember elmúlt 20 éves (itt a felnőttkor). Úgyhogy lehet menni megvesztegetni a bátyót (Japánban reménytelen vállalkozás staubot szedni az utcán). Jól megszigorították egyébként a dohányzást, ilyen helyes kis elszeparált cellák vannak a pályaudvarokon a dohányosoknak (rém vicces, szerintem kisebb termetű embereknek rá se kell gyújtania, hogy meglegyen a napi nikotinadag), minden dohányos hordozható hamutartókkal rohangál, és nekem csak ma tűnt fel a sarki Lotteria (ez egy hamburgeres) oldalán a felirat, hogy “és van 66 dohányzó helyünk is”. De ami talán a legnagyobb öröm, hogy a fiatalok közt tényleg nem nagyon látni dohányzót (persze keveset járok vidéki gyárakban, Ocsanomizu inkább egyetemi negyed), és egyáltalán nem sikk bagózni.