Délelőtt leveleket írtam, meg a Kiotóban vásárolt ajándéktárgyakat címeztem meg, és adtam fel az egészet a postán. Jól el is ment az egésszel az idő, különösen, hogy most, hogy visszajöttem, […]
Author: Sabolc
A nagy kiotói gyaloglásban (borzasztó forró volt a beton) szétment a cipőm, de a lábam is. Nagy vízhólyagok nőttek rajta, mintha kendóztam volna. Egy párat közülük széjjelhasogattam, amitől most nincs […]
Ennek megfelelő hangulatban és kicsavartan szálltunk fel a reggeli vonatra, és további hét és fél órányi durcás vonatozás után megérkeztünk Yokohamába. A vonatokon azért tudtunk szundikálni, voltak érdekes élmények, például […]
Tízig ki kellett jelentkeznünk a ryokan-ból. Egy reggeli fürdő, meg a szobánkba hozott reggeli azért még belefért, annak ellenére, hogy csak nyolckor bírtunk felkelni. Különben meglepően olcsón szálltunk meg, 6000 […]
Tíz előtt nem sokkal eszméltünk, arra, hogy az Okamoto-család testületileg már családi életet él, szegények a konyhában reggeliztek. Némi pakolászás után kiszállítottak bennünket a pályaudvarra, ott sietve elbúcsúztunk (megint a […]
Felkeltünk valahogy, kaptunk reggelit, és tényleg útnak is indultunk; nekem leesett a fejem útközben, már csak arra ébredtem, hogy parkolunk a Suntory Múzeum alagsorában. Ezt a múzeumot jó előre kinéztük, […]
Saját gyártmányú elméletem szerint a világot mozgató legfőbb rugók a lustaság, az unalom és a smucigság. Azt, hogy unatkoznék, azért nemigen lehet rámfogni, lusta is mérsékelten vagyok, de legalább a […]
Hát jó nagyot aludtam, mert azért kicsit elfáradtam a sok vonatozásban, és aztán készülődni kellett már a következő útra. Tudniillik éjszaka Ószakába terveztünk indulni, és még gyorsan el kellett olvasni […]
Egyfolytában esett az eső, így nem sokat tudtunk tenni. Reggeliztünk, beszélgettünk nagyot a családdal, megnéztük a menetrendet, kiírtuk a vonatokat, aztán Matsuda sensei elvitt kocsival az állomáshoz. Mivel bőven ráértünk, […]
Fél tizenegy körül bírtam előtántorogni; kaptam teát, aztán beszélgettünk, megkíséreltem videofelvételt készíteni a házról, sejtem, milyen lett; majd telt az idő, és ebédeltünk. Közben megjelent Matsuda sensei papája, aki tényleg […]