Éjszaka, bár terveztem, de nem aludtam egy percet sem, sőt, hatkor akartam elindulni, de csak hétkor sikerült. Ez azt eredményezte, hogy már a metrón sem tudtam leülni, Yokohamánál pedig belekerültem […]
Author: Sabolc
Ez a kevésbé érdekfeszítő napok egyike volt. Utol kellett érnem magam a naplóval, leveleket írtam, elkészült az első tekercs film és feliratokat gyártottam a képekhez és azokat ragasztgattam fel a […]
11:30-ra kellett beérnünk Tokióba, Akasakára, ami azt jelentette, hogy tíz előtt el kellett indulni otthonról. Tántorogtunk is rendesen mind a ketten Attilával; nem szoktunk a hajnali keléshez. Késtünk három percet, […]
Kicsit későn keltem, mert előző nap ötig beszélgettem Itó-szannal. Itó-szan japán, a teljes neve Itó Asza, tehát lány, művészettörténet-szakos, és itt lakik, hat szobával arrébb. És tényleg csak beszélgettünk; gyerek […]
Az egyetemi ryuugakusei-központ irodájából az egyik néni, név szerint bizonyos Eguchi, meghívott bennünket húst sütni. Végül is három helyett öten erőltettük rá magunkat, a két magyar, a két bolgár, és […]
A bal fülem meghökkentő mértékben nem fáj. Ezexerint a Chlorocid helyes adagolása a “mértéktelenül”, de nem orrba-szájba, hanem fülbe. Elmentünk vásárolni a Yokohama állomás mellett levő Daiei nagyáruházba. (Ez az […]
Reggel béfejeztem a fordítást (kicsit nagy volt az adag). A jobb fülem lassan kezd gyógyulni, de a másik sehogysem az igazi. Raktam ebbe is vazelines cipőfűzőt, de nem javul, hanem […]
A fülem meglehetősen fáj, és kicsit be is ijedtem. Talán tényleg ki kéne feküdnöm, mert különben sose múlik el. El is határoztam, hogy nem megyek sehová, tornászni sem, amíg meg […]
Attila egy hétig rágta a fülemet, hogy hívjuk már fel azt a két némbert, akivel együtt ettünk a Shakey’s Pizzában. Végül is múlt héten megtettem – utólag megbántam, mégis, micsoda […]
Ugyanaz a Hayashi nevű ügyvéd, aki a múltkor oly remekül vendégül látott bennünket, újfent látni kívánt. Nemet nem lehetett, meg nem is nagyon akartunk mondani. Ezúttal Attilát is hozzácsaptuk a […]