Attilával megbeszéltük már egy pár napja, hogy a Shakey’s Pizza déli menüjéből ma kiesszük a részünket. 600 yenért svédasztal, ugye. No, találkoztunk is, beültünk, fizettünk, csendben megraktuk a tányérunkat, eszünk, […]
Author: Sabolc
Vége az egyetemről való lógásnak. Az órák ugyan nem igazolták azt az előfeltevést, hogy érdekesek lesznek, viszont legalább hosszúak voltak. Miután este hatig volt órám, és hét előtt nem keveredtem […]
A délelőtt elment fordítással, meg levélírással. Délután négy előtt nem mehetek a Sunwaybe (azért ilyen olcsó a tagdíj), fél öt körül viszont meg indulni kellett a követségi fogadásra. Rácz nagykövet […]
Délelőtt nagy úszkálás a Sunwayben, délben pedig – ki is rúgva a hámból meg nem is – ebéd egy vendéglőben. Azért nem volt nagyon hámból kirúgás, mert ahhoz képest, amennyi […]
Úgy volt eredetileg, hogy elmegyünk a Janó famíliával Enoshimára, merthogy ott valami tűzijáték lesz. Attila a bolgárokkal valóban el is ment, Tokióból még jött is nekik további n darab bolgár. […]
Így tehát – a telefonbeszélgetésnek megfelelően – egész szombat délelőtt és délután vártuk a gépeket. Az idő elment, mert éppenséggel volt mit csinálni, de az idegesített, hogy még bevásárolni sem […]
Egy kicsit besokalltam az egyetemen. Az utóbbi időben annyi teljesen feleslegesnek tűnő órát ültem végig, és annyi más ember lóg egy csomót, én meg egyáltalán nem, hogy úgy döntöttem, egy […]
A parti jóval nagyobb lett, mint gondoltam. Valami színházféle teremben összegyűlt úgy két-háromszáz ember, és nekem ezek előtt kellett volna énekelnem. Valahogy olyan valószerűtlennek tűnt az egész. Az előadások színvonala […]
Ma elvileg nincs egyetem, tehát azt hittem, mennyi mindent meg tudok csinálni. Ehhez képest pénzt kerestem, keveset, viszont elment vele az idő. Megjelent egy kínai, akinek le kellett gépelni valami […]
Dettó, mint tegnap. Elmaradt az ötödik óra, Sunway, még több lépcső, még több masina, még több úszás. Még jobb étvágy. Kezdem nagyon megszeretni a telefonomat, főleg, amióta hívnak is. Számolgattam, […]