Keltem vagy tízkor; játszottam Doomot; aztán Taddel elmentünk szétnézni Yokohama állomás környékén. Ő valami állványt keresett a leendő tévéjéhez a BIC Camera nevű boltban; aztán bementünk egy Tokyu Hands nevű […]

Ki lehet találni. Reggel nyolcra értünk haza; beájultam az ágyba, tizenkettőkor felébredtem, ettem valamit, aztán délután is aludtam. Abszolút cselekvésképtelen voltam egész nap.

Szembe sültünk a ténnyel, hogy a Matsuda tanárnő tegnap úgy hat és fél órát utazott potyára miattunk. Ezt önmagában el lehet intézni n darab vállrándítással, meg sajnálkozni, csak közben kiderült, […]

Így is lett. Az óra nehéz volt, de nem annyira, amennyire beígérte. Utána bekéredzkedtem a számítógépes terembe, lemásoltam a japán DOS legfrissebb (6.20-as) változatát, szépen hazavittem, felraktam a gépre… és […]

Első óra a Kadokura sensei-jel. Ez a Kadokura volt az az idióta külsejű pofaszőr az ünnepélyes megnyitón. Később megtudtuk, hogy nem is hülye, csak a Tokió Egyetemen végzett. Szóval, hogy […]

Második (két) óra a Teruki tanárnővel. Nem is olyan érdekes. Tad és Taro elmentek egy földrajzórára, én maradtam, és rájöttem, hogy a második óra másfajta diákoknak van, mint az első. […]

Nemléxem. Aludtam, leveleket írtam, ettem, megint aludtam. Az biztos, hogy nem mentünk sehova.

Eléggé semmilyen volt ez a hétvége. Pénzem nincs, mulatni nem nagyon lehet; az egyetlen, amit csináltunk, mert azért már nagyon untunk bent lenni, hogy este kilenc körül elmentünk az Attilával […]

Ez a nap elég csúnyán jött ki; úgy kell nekem, én voltam a hülye. Szóval, nem reggeliztem, mint általában, viszont nem volt már otthon semmi uzsonnának elcipelhető, csak egy szelet […]

Nagy izgi az iskolában, mindenki a tegnapi balesetről beszél. Második óra Hori tanárnővel, szörnyű (Hori-ble), egy szót sem értünk, csak elvétve; álmosak vagyunk, ki vagyunk bukva, vacak. Igaz, őt sem […]