Újabb Kodama-óra, ezúttal Japán tájairól, térképpel. Abszolút nem érti a vicceket, nekem például a Kantó (Tokió környéki) vidékről kellett volna beszélnem, hogy mely prefektúrákból áll, meg hasonlók, és bemondtam azokat […]
old diary
Ma mégiscsak bementünk az egyetemre. Shiga sensei megkért bennünket, hogy segítsünk egy kicsit már székeket cipelni, amire én mindig fel szoktam lelkesedni, merthogy hát akkor mégse tanultam annyit hiába. Viszont […]
Lassan a vége felé járok a tankönyvnek, de egész délelőtt és fél délután ezt csináltam. A Sunwayben azért igyekeztem végigcsinálni mindenféle önkínzó gyakorlatokat. Este aztán már csak néhány oldal hiányzott […]
Sejthettem volna. Tegnap Taró benézett, és megkérdezte, hogy megyek-e holnap órára. Én mondam, hogy nincs sok kedvem, ami igaz is volt, de aztán mivel a Hama-sannak megígértem, hogy ráolvasom egy […]
Egy Kodama nevű igen aranyos, igen idős, igen lelkes és igen humortalan nénivel sikerült eltölteni a tanórát. A kicsit lelkességét még tegnap megtapasztaltuk, amikor belénktöltött némi olvasnivalót különféle sintó ünnepekkel […]
Újabb Odagiri-óra. Ezúttal videokazettákkal felszerelkezve jött. Tad ismerte, én nem: van egy japán mozifilm-sorozat, a Bakayaro-shirizu (Hülye-sorozat), aminek az összes része olyan húszperces filmecske, arról szól, hogy valakit halálra szívatnak, […]
Ma Teruki tanárnővel lett volna óránk, de kiderült, hogy félreértett valamit, és azt hitte, másnap lesz az óra, tehát elmaradt. Viszont ha már bent voltam, megkerestem Sasaki tanárnőt, hogy egészen […]
Újra iskola. A rendes diákoknak nem, nekik majd csak jövő csütörtöktől, de nekünk kitaláltak valamiféle felzárkóztató, vagy pótlólagos, vagy tudomisén milyen órákat, amelyek tehát kicsit szervezetlenek, viszont olyan tanárok is […]
A mai nap a változatosság kedvéért a tankönyvet gépeltem. Rém érdekfeszítő. Viszont jól múlik vele az idő, anélkül, hogy látványosan haladna vele az ember. Különben tényleg szinte semmi nem történik […]
Meglehetősen pihenősre fogtam a tegnapi nagy harc után, különösen, hogy féltettem a lábamat, ami kicsit szétment. Nem is annyira a bal (pedig az szokott), hanem a jobb, ami berepedt kicsit […]