A reggeli főleg kenyérpirítással telt… 85 százalékos boldogság, fokhagyma nincs hozzá, a kokas csípné meg. Papírzacskós fokhagymaport már láttam valamelyik áruházban (igen, én képes vagyok porban, otthon van egy kiló, hogy hiányzik), de honnan fogok szerezni hozzá szórót (ami nem tömődik el azonnal a párás időben)?
Sokminden nem történt ma a bevásárláson kívül (egész nap esett), úgyhogy meséljünk egy kicsit a Don Kihóte nevű üzletről. A hivatalos történetet el lehet olvasni a Wikipédián, itt inkább arról mesélnék, hogy milyen az üzlet, meg hogy állnak hozzá a japánok.
Az üzlet valami botrányosan zsúfolt. Alig lehet elférni a cuccok között, és a legbazáribb dolgok váltogatják egymást a teljesen használhatókkal. A dolgok egy része persze attól olcsó, hogy kínai, de nem kizárólag.
Én a szupermarketek összehasonlítására az egyszerűség kedvéért a Dars csokit szoktam használni. Ez egy éjjel-nappaliban 120 yen körül van, a drágább szupermarketekben 110-115, a szokásosakban 100-105 yen és az olcsókban 95. A Donki-ban 68. Ugyanezt eljátsszák néhány népszerűbb üdítővel (náluk legolcsóbb a Coca-Cola Zero és az Aquarius), mirelit termékekkel (nagyjából a kétharmada, mint a szupermarkecekben), tejjel, tojással. Fogalmam nincs, hogy csinálják.
De még mielőtt valaki azt hinné, hogy folyton árakat jegyzek (szó nincs róla, csak Dars csoki mindenütt van, és az egy pont jó adag, nem sok, 12 pici kocka), egy másik aranyos történet. Kollégának mesélem, hogy milyen boltban jártam, és hogy a háztartási elektromos cuccokból is milyen olcsók vannak ott, mire vigyorogva meséli, hogy igen, az egy érdekes hely. A múltkor végigkereste Akihabarát egy önálló DVD-másoló ketyere után, és sehol nem volt. (Ha valami elektromos cucc nincs Akihabarán, akkor a közvélemény szerint Japánban sincs.) Már fel is adta a dolgot, csak hétvégén épp a Donkiban volt dolga, rákérdezett. „Hogyne, természetesen 7000 yen, és a másolásnál ki is veszi ezt az idegesítő régiókódot, milyen DVD-t tetszik parancsolni hozzá?”
Ja, és én ebbe a Don Kihótébe járok.