Készülődöm a költözködésre (hétvégén hurcolkodom át Yokohamába), már megrendeltem a teherautót (nem az embereket, egyszerűbb meg olcsóbb, ha én vezetek), kevesebb pénzért, mint amennyiért kölcsönözni lehetett volna hozzá kötelet meg gurtnit, vettem a nem túl messzi J-Martban (olyan, mint az otthoni OBI vagy Baumax), és elmentem az egy éve hűségesen látogatott közeli szupermarketbe:
kartondobozokért:
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy most előadom, hogy itt még a kartondobozok is mások, mert nyilván nem, meg tán mintha otthon is lehetne szerezni a nagyáruházak mellett (régen költözködtem Magyarországon, na), de ha jobban meg tetszenek figyelni a fenti állvány tetején a feliratot, az van ugye ráírva, hogy お客様用ダンボール (kartondobozok a tisztelt vásárlók számára) meg hogy 無料 (ingyen) és hogy ご自由にご利用ダサい (méltóztassanak szabadon felhasználni). Mindez láthatóan tömegesen megnyomtatott módon, tehát feltehetőleg az összes többi Top szupermarketnél is van pont egy ilyen. Más szavakkal, ez a norma, ez az alap. És akkor ha már ez így feltűnt, akkor olyat csináltam, amit még soha, ti. ahelyett, hogy berohantam volna (mint mindig) a boltba, körbefordítottam a fejemet, és szembesültem azzal, hogy természetesen vécé is van (jó, japános, ez egy régebbi szupermarket, de tiszta):
és persze szelektív kukák az ételek műanyagtálcái és a tejesdobozok számára, rajtuk szintén megfelelő köszönő szöveggel:
Ez a tejesdobozgyűjtési mánia egyébként megosztja a japán közvéleményt, százan kimutatták már, hogy semmi értelme, nem is olcsóbb, meg semmi, de a japán háziasszonyok csakazértis megszervezték, gyártottak hozzá nemzeti tejdobozgyűjtő szövetséget – nem viccelek, itt van ni – kibrusztolták, hogy külön jelzés legyen a dobozokon, hogy mit meg hogy lehet reciklálni… ráérnek, na. Nekem nem is az a lényeg, hogy van (én bevallom, nem használom, mindjárt elmondom, hogy miért), hanem az, hogy rá bírják írni kellően nagy betűkkel, hogy köszönjük az együttműködést. Apróság ez, tényleg, de speciel rám igenis hat, amikor egy nyilvános vécében nem az van kiírva, hogy a mellécseppenésért mondjuk szemkitolás meg nyilvános felnégyelés jár, hanem az, hogy “köszönjük, hogy vigyáz mellékhelyiségünk tisztaságára”, és ugyan egyébként sem szoktam koprofil szeánszokat rendezni, de ilyenkor az ember még háromszor jobban vigyáz. Nem?
Ja, és hogy miért nem használom. Az úgy van, hogy én nagyon szeretem a jeget. Pláne itt nyáron, amikor majd meghal az ember a melegben. Tálcában jégkockát csinálni macera (nem az, de fogjuk rá, én úgy élem meg), és egyébként is én a hatalmas nagy darab jegeket szeretem, azt készen venni meg drága és különben is elolvad hazáig. Mármost az ember fogja a kiürült tejesdobozt, kimossa, megtölti vízzel és jéggé fagyasztja, majd fogja az árat (nyilván előkelőbb lenne igazi icepickkel, de volt egy ár a csavarhúzós csomagban, amit vettem, és pontosan ugyanolyan kifogástalan), és szétveri jó nagy darab jegekre. Kell még venni hozzá a százjenes boltban egy fedős nagyszájú üveget (pitcher), abba beleférnek a nagy jegek is, és teljes a gyönyör. És ha ügyesen hántja le az ember a tejesdobozt, akkor még csak nem is különösebben hideg, békésen lehet döfködni a jeget.
(Most azért egy kicsit megrettentem, hogy pontosan milyen képet is festek magamról, amint ugye frottír jegesmedvékkel körülvéve, tűhegyes árral jeget ölök itthon… ápolni kell az image-et, na.)