Szerintem korábban már poénkodtam azzal, hogy Japánban azért elég jó eséllyel találom el az emberek életkorát: kb. az a trükk, hogy 5 évet hozzá kell adni ahhoz, ami látszik. Ebből vannak néha konfliktusok (nőknél, amikor hajszálpontosan eltalálom, vagy eggyel fölé lövök), de munkahipotézisnek meg általános stratégiának jó. Most akkor mesélnék három olyan esetet, ami egy héten belül történt meg velem, és csúnyán mellélőttem. Semmi fontos, semmi komoly, csak hogy ilyen is van.
1. A minap hivatalos voltam valami vacsorára (időről-időre itt bemutatnak nekem hölgyeket, akikről kiderül, hogy európai férjet és/vagy félvér gyereket szeretnének :-)), és ugyan ronda vagyok, öreg, meg kövér, de sportklub után mentem, frissen, üdén és kívánatosan, és hát azért a sok tíz évnyi nemivás is meglátszik kicsit, szóval szerintem a jobb formámat hoztam, látszottam mondjuk erős 35-nek. A hölgy látszott olyan erős itteni 50-nek (amitől kicsit inamba szállt a bátorságom, hátha nem csak poén volt az az apát akar), ami a plusz öt év ráhagyással – mondjuk így udvariasan – minimum mintegy másfél liter rum (és egy rövidzárlat) távolságba röpítette hirtelen azt az apaságot. Egyébként a vacsoránál kiderült, hogy bizony az etil-alkohol lesz a ludas azért a pár plusz ráncocskáért (meg eleve déli származású a hölgy, rajtuk sokkal jobban látszik, mint a tokiói úriasszonyokon), mert egyébként mindössze két év különbség van közöttünk (de így is ő az idősebb). Annak idején ennyire a katonaságnál néztem be életkort etil-alkoholból kifolyólag, B. főhadnagy szemre olyan 40-42 évesnek látszott, majd hosszú idő után derült ki róla, hogy… 27.
2. Itt a squash-klubban (ez egy általános sportklub, az elkötelezett bolondok itt is squash-specifikus létesítményekbe járnak) alapvetően vénemberek és vénasszonyok játszanak, úgyhogy ezért is volt üdítő látvány egy fiatal, kicsi, pimasz (igaz, nem nagyon okos) lánka, civilben ápolónő, akiről ma kiderült az életkora, tudniillik hogy mindössze… 42 éves. És túl van egy férjen (az anyós kiutálta), és láthatólag olyan szinten tekint japánnak, hogy kicsit sem lassít, kicsit sem érti, hogy miért nem értek egy-egy szót (például ilyen üzirözi és hasonlókat), és megismétli ugyanolyan tempóban, max. kicsit hangosabban. Szóval tényleg nem tűnt elsőre 42 évesnek.
3. Végül pedig ma sikerült játszanom egy öregúrral, szemre olyan 65-nek saccoltam, és néztem is, hogy milyen fürgén mozog és milyen durvákat üt. Azért nem bántottam nagyon, de így, hogy elé adogattam a labdákat, rendesen megfuttatott (mondjuk ez is volt a cél). Kis lélegzetvételnyi szünetnél megkérdezte, én hány éves vagyok, mondtam, hogy mennyi, mire mondja, hogy ő mindjárt 80. Nehogymá, válaszoltam roppant intelligensen, majd mondta, hogy de, igen. Mondtam neki, hogy hát én az ő korában az országos számítások szerint várhatóan olyan tíz éve már halott leszek, de nagyon szeretnék én ilyen fürge lenni tízéves hullaként. Aztán lányos zavaromban ütöttem néhány roppant béna labdát, úgyhogy beszélgettünk még kicsit, és kiderült, hogy hát ő azért teniszezett egy keveset, és csak tíz éve squashol…
Az a 2.sz. eset azért veszélyes lehet, ha az ápoltakkal kapcsolatban is ilyen precíz, hiánytalan és gyors a felfogása. ;) Pedig a nővérkéket erősssen szokták ajánlani nekem is figyelmembe… ;)
Az öregúr meg abba a kategóriába esik, akik tudják azt a trükköt, hogy életük során 10-15 évre leáll az öregedésük. Kell hozzá pár dolog, a nemivás (de nagy dolog nálunk, ha valaki vállalja!) és mozgás benne van, a tiszta levegő és a megfelelő étkezés is.
Ezek a szervezett bulik meg (1.sz eset) nem kicsit feszengőpartik lehetnek, kétségbeesés meghajtással… :( Van fiatalabbaknak is, párra már meghívtak, lévén én vagyok a környék legrondább életformája, mindig erősítettem valaki hiányos önbizalmát, hogy akkor inkább vele ismerkedjenek. ;)