Első nap az egyetemen; halál unalom. Tizenegykor kezdődött valami ünnepség, tehát már kilenckor el kellett indulnunk; csak bő egy órával értünk oda korábban. Az ünnepség enyhén szörnyű volt, bár az ebéd jó: japán kaját adtak mindenkinek, volt benne tempura, sült hal, mindenféle zöldségek, persze rizs, meg szószok. Jól szórakoztam mások arcán, látva, hogy küszködnek a pálcikákkal, meg a furcsa ízekkel. Egyébként aztán be is kellett mutatkozni, amit a Yamada sensei elpróbáltatott velem előre; kitoltam vele, mert két mondattal elintéztem a dolgot a főpróbán, amibe bele is javított; élesben viszont nyolc-kilenc, igen ékesen szóló mondatban mutatkoztam be. Alighanem nagy zsiványnak tarthat.
Délután tesztet kellett írnunk, ami miatt azért egy kicsit izgultam. Végül is nem kellett nagyon; ötünket külön ültettek, másfajta tesztet írtunk, mint azok, akik semmit nem tudtak. Nem volt nehéz; azt hiszem, a kb. nyolcvanpontos tesztből háromnál többet nem ronthattam el. Talán annyit sem. Van egy féljapán ausztrál, ő nagyon jó, nálam jóval gyorsabban olvas; meg van egy féljapán brazil, ő talán nálam egy picit rosszabb. Meg én, féljapán magyar. A maradék kettő egy orosz lány, meg egy indonéz fiú, aki fél éve tanul japánul, és ahhoz képest nagyon jó.
Írtam/átjavítottam egy programot, amelyik megmutogatja az egyes bejegyzéseket a kanji-gyakorlós programomhoz. Ez nem nagy frász, de közben kiderült, hogy egy részt már korábban valamikor átírtam, így egy csomó minden hallatlanul leegyszerűsödik. Eredmény: működik mind a kanji-, mind a jukugo-gyakorlós része a programnak. (Meg ez az áttekintő izé.)
Este fél tízkor jöttünk rá, hogy fél kilenctől táncmulatság és parti van a fölcinten. Lementem, és az egyetlen normális külsejű, és beszélgetni is hajlandó külföldi lányról kiderült, hogy nem külföldi, hanem japán. (Tánc addigra már rég nem volt.) Rusnya volt, mint a lóharapás, de nagyon jó volt beszélgetni. Ő és a barátnője, s aztán egyre jobban én is, teljes sebességgel nyomtuk a szöveget (szegény Attila csak nézett), igaz, bele-beleszőttek ők is, meg főleg én is angol szavakat, de akkor is nagyon jó érzés volt gyakorlatilag totál normális sebességgel japánul beszélgetni.