Na, íme akkor a befejező képsorozat a körbemotorozásról. Itt hagytuk abba (erről a helyről visszanézve van fotózva az előző bejegyzés panorámaképe):
és erre igyekeztem tovább, az egyre inkább lenyugvó napba bele:
Egészen pontosan az volt a terv, hogy ha még belefér, átugrom az Enoshima nevű icipici szigetre (bár azt sejtettem, hogy nem lesz idő rendesen felmászni a dombra), ide ni:
Szigorúan véve Enoshima (a pici sziget ott balra) a tőle jobbra lévő Fujisawa nevű városhoz tartozik, és egyébként a környék, a Szagami-öböl Sónan (湘南) néven ismert, meglehetősen festői részének nagyjából a közepén található. A festői szó egyáltalán nem túlzás, Enoshimáig az út a tengerparton vezet, és bizony látszik egy-két érdekes ház közben:
és a szigetről visszanézve kb. így:
Odaérkezve, magára a szigetre kicsi híd vezet át (ilyen üresnek se láttam még):
és a sziget maga turistalátványosság, nem is tudom, hogy létezik-e egyáltalán valódi lakója (pár biztos létezik). Például ilyen házak is láthatók rajta:
Átérvén a szigetre, ez a “főutca” látható:
telis-tele megvásárolható, rendkívül hasznos dolgokkal, például kagylókkal:
Nem akartam a kedves olvasót mindjárt a teljes szuvenírbolt látványával szembesíteni, de ha valaki jól bírja, íme ez is:
A szuvenírboltok persze szentélyt sejtetnek valahol a környéken (ezek így együtt járnak errefelé). Konkrétan Benzaitennek, a zene és szórakozás istennőjének emeltek egy szentélyt a szigeten. Mostanra gondolom, mindenki kívülről fújja, hogyan lehet megkülönböztetni a buddhista templomokat a sintóista szentélyektől (mert ugye az épületek alapján a legritkább esetben) – úgy van, a torii, a piros kapu:
Visszafelé így néz ki a szentélylátogató-vásárlóutca
És így néz ki a vásárlóutca működés közben:
Búcsúzóul még néhány kép, a híd vissza irányból, szemközt Fujisawa:
és még egy kis Fujisawa, balra:
illetve egy panorámakép, szemközt Kamakurával:
Legvégül pedig még egy kép villamosról. A Fujisawát és Kamakurát összekötő Enoden vasútvonalon mindig is az egyik leglezúzottabb kocsik közlekedtek (emlékszem egy régi Ozu Jaszudzsiró filmre, abban az akkori szinten régi vonat járt), és annyira a város közepén megy át (és annyira lassan), hogy igazából nem is annyira vonat, mint villamos. Ígérem, kerítek jobb képeket (meg magáról a szerelvényről egy látható a Wikin is), de épp sikerült elkapnom, ahogy az utat keresztezi:
Magyarországon valószínűleg nem akkora látványosság egy villamos, de itt tényleg elég határozottan el van választva a közúti és vasúti közlekedés (ha mást nem, egy kerítéssel), és ritka a mi fogalmaink szerinti villamos (Hiroshimában van például, meg persze van néhány magánvonal, ami annyira lassú meg kicsi, hogy lényegében villamos az).