Kicsit hosszúra nyúlt megint a munkanap, semmi kedvem nem volt azonnal hazarohanni, hogy ott is a gép elé ülhessek, úgyhogy a változatosság kedvéért nyugati irányban indultam el egy kicsit az állomástól.
Nyilván vannak, akik boldogok, hogy megtanulják a legrövidebb utat az állomás és a lakás között, aztán húsz évig arra járnak, meg ragaszkodnak a biztonság kedvéért a vastag, fényes utakhoz, de szerintem így nem lehet megismerni a környéket. Én azt az álláspontot vallom, hogy nem túl nagy kvantumokban, de igenis el kell térni a járt úttól, megismerni a járatlant, aztán simán kiderül, hogy van egy sokkal rövidebb út a Donkiba vagy az Ume no Ju fürdőbe a kertek alatt. Van.
Hát most Nisi-Csófuig mentem el, kiderült, hogy ezen az állomáson is van egy százyenes bolt, és találtam egy elég vastag utat is, ami úgy nagyjából irányba ment. Tudtam, hogy nagy baj nem lehet, mert legfeljebb túlmegyek egy kicsit, és akkor beleütközöm egy másik vastag útba, a Tóhacsi-dóroba. Találós kérdés, mitől Tóhacsi (kelet és nyolcas)? Nem, nem azért. Tókjó-Hacsiódzsi.
Így is lett végül, de közben nagyon szép helyeket, parkokat és házakat találtam, csak sötét volt, ezért valamikor világosban is vissza kell majd menni.
A Tóhacsi úton elkapott a nagy külhoni szomor, ami egyébként a legjobban nagy darab húsokat tartalmazó szendvicsekkel gyógyítható, meg egyébként is kíváncsi voltam, kint is olyan finom-e a Kentucky Fried Chicken, mint otthon.
Nem. És nincs Fincsibe szendvics sem. A szósz is más a mellfilé szendvicsben. Többet nem eszünk KFC-t.
Szembejött viszont a Daiei szupermarkec, és végre megtaláltam a megfelelő csokit. A Dars aranyos, nagyon elegánsan lehet enni (eltartja az ember a kisujját a doboztól, ahogy csak az igazán nagyok), de fajlagosan azért drága. Főzőcsoki, tortabevonó meg harmincdekás csoki itt nincs, kekszet egyen az, aki rászorul, és a túl nagy kvantumok egyébként sem jók, mert akkor sokat eszem belőle.
Na, a Daiei-ben találtam egy negyedkilós Meiji tejcsokicsomagot, gyakorlatilag 1 gramm=1 yen körüli áron, úgy, hogy minden egyes szem be van csomagolva. Ez nemcsak azért fontos, hogy ezt is elit módon lehessen enni, hanem hogy fárasztó legyen vacakolni a sok csokival, ezért egyszerre csak 1-2 szemet vegyen magához az ember…