Ez a nap elég csúnyán jött ki; úgy kell nekem, én voltam a hülye. Szóval, nem reggeliztem, mint általában, viszont nem volt már otthon semmi uzsonnának elcipelhető, csak egy szelet kenyér. Mármost délelőtt két óránk volt a Yomota tanárnővel; mi próbáltuk előadni úgy, mint a Matsuda tanárnővel, de nem hajlott rá nagyon. Valahogy zárkózottabb fajta, ügyes, sokat beszél, de körülbelül annyira szórakoztató, mint délután is kaszálni. 11 körültől már csak kajára bírtam gondolni, lopva csíptem is a kenyérből néhányszor, aztán ebédidőben meg is ettem. Az éhség elmúlt, de délután aztán kegyetlenül visszajött.
Első (dupla) órám (a többieknek második) a Yamada sensei-jel. Az óra neve valami “Ismeretek a japán életmódról”, de nagyon furcsa. Yamada sensei angolul magyaráz, de úton útfélen japán szavakat taníttat meg, például az ünnepek neveit (mondjuk, hogy “tavaszi napéjegyenlőség”, shunbun no hi). A japán ünnepekről néztünk egy videót (japánul), és ez alapján magyarázott (angolul) – szégyellem magam, de iszonyúan unatkoztam. Komolyan elgondolkoztam, mi a fenét fogok csinálni a második másfél órában, de kiderült, hogy szerveztek valamit: beállított egy csomó japán (köztük Ta meg Miwa, meg egy páran valami English Speaking Society nevű körből) meg még további külföldi diákok, és úgy volt, hogy beszélgetni fogunk valamiről. Sajnos, Yamada sensei átvette a szót, és valami szörnyen unalmassá vált, főleg a japánoknak, mert egyáltalán nem beszélgettünk (amit azok szerettek volna), hanem hallgathatták, hogy mi a különbség a byooin és biyooin (kórház és kozmetikus) szavak kiejtése között.
Jut eszembe, még az óra elején a Shiga sensei benézett, és elmesélte, milyen órákat szerzett hármunknak. Főleg földrajzot, mert a Tad geológus, a Taró aszonta, földrajz neki is jó, meg hát én is rábólintottam, hogy miattam ne vacakoljanak. Szóval, földrajz hétfőn, egy furcsa óra (Keresztkulturális kommunikáció) kedden, etnográfia meg paleontológia szerdán, földrajz csütörtökön. Hát… szerencsére egyik sem kötelező. Meg aztán el kéne látogatnom a Kudó tanárnő nyelvészetóráira is.
Este csak ettem valamit. Végül is nem éhezem, egyrészt, mert ha más nem, hát rizs, másrészt meg egy kis pénzem azért tényleg van, de szándékosan alacsonyra tettem a mércét. Egyrészt jól jön egy kis diéta, másrészt meg sokat lehet ebből tanulni, később még jól jöhet. Mindenesetre a mérce olyan napi 1500-2000 kalória körül van, ami nem kevés, bár nálam alapjáratban is ugye, 2700-3000 körül indul, még ha csak fexem is egész nap. (Testsúly x 30 kcal.)
Egyébként mennél kevesebbet eszem, annál kövérebbnek érzem magam, pedig biztos, hogy fogyok, mert egyre könnyebben jönnek fel a nadrágok. Különben fogalmam nincs, hány kiló lehetek.
Este tánc; az úri közönség műélvez.