Fukubukuro, avagy szerencseszatyor

Harmadikáig zárva van a sportcentrum, az egészséges életre törő medvék kitalálták hát, hogy gyalogolni kell. Három napja elmentem a két kilométerre lévő szupermarkecbe kóláért, tegnapelőtt a három kilométerre levő (a régi kollégium melletti) vásárlóutcába olcsó salátáért (és mászkáltam a folyó falán), ma kigondoltam, hogy úgyis olyan régen jártam bent Yokohama állomás környékén meg a Yodobashiban, hát parkoljak le Kannainál, az olyan 3 km onnan, és gyalogoljak.

Minato Mirai 21 (kb. “Jövő 21” Kikötő, és ezt a nevet ráadásul valami pályázaton választották, milyen lehetett a többi?) a tokiói Odaibához hasonló, feltöltött, a tengertől elvett terület, hasonlóan csillagháborús dolgokat álmodtak oda, és a terveket hasonlóan hazavágta az ingatlanlufi kipukkadása. 2004-ben, húsz évvel az első kapavágások után még mindig a terület fele tök üresen állt. Aztán persze japános megoldással iszonyat pénzt öntöttek még bele, épült egy új metróvonal meg adtak 50 százalékos adókedvezményt, így beindult az élet, szaporodnak az épületek, de Odaibához hasonlóan, meglepően nagy területek vannak – például értelmes méretű parkoló egy áruház mellett (nem parkolóház), vagy például meglepő méretű használtautó-kereskedés:

Ha már gyaloglás, elmentem arra, amerre szinte sosem szoktam: a sok-sok év alatt tán egyetlen egyszer mentem el 100 méternél messzebb Yokohama állomás keleti kijáratától (régen itt alig volt valami), mostanra viszont rendesen kinőtte magát (ez nem pont a kijárat, de a kép közepén látható Sogo áruház túloldala már az állomáshoz – meg a YCAT buszpályaudvarhoz – vezet):

Nem sütöm el az összes képet egyszerre, legyen holnapra is, amiről igazán írni akartam, az, hogy elfelejtettem, hogy itt valami borzalmas vásárlós nap van. Japánban újévkor – és ezek szerint a másnapján is – az a szokás úgy a Meidzsi-kor vége fele óta, hogy szerencseszatyrokat (福袋, fukubukuro) készítenek a kereskedők: zsákbamacska, de hatalmas (jellemzően 50% vagy még nagyobb) kedvezmény a listaárból.

Eredetileg annak szólt a dolog, hogy kilapátolják a tavaly megmaradt árukészletet (van itt olyan babona is, hogy nem szabad tavalyról szemétnek maradnia), de a mai, irtózatosan túlkínált piacon ez lehetetlen is lenne, meg a kereskedők is ügyesen rájátszanak, véletlenül nyitva hagynak egy szatyrot, mutatván, hogy mi is van benne. És a dolog irtózatos tömegeket vonz. Azok a nem nagyon okosak, akik nem metróval vagy vonattal jöttek a környékre (mármint a Bay Quarters meg a Sogo/Marui), azok állhattak sorba a parkolásért szó szerint hosszú tíz perceket:

és nehogy azt tessenek hinni, hogy ez volt a sor, csak a közepén jutott eszembe lefotózni, itt a maradék része (nem is látszik a vége):

A fukubukuro nem feltétlenül olcsó, muszáj voltam keresztülmenni a Sogón, hát ott bizony 10-15 ezer yenes szatyrok álltak hegyekben. És ha véletlenül valakire most jött volna rá a hina-baba vásárolhatnék, volt az is (igen, valóban mintegy 450 ezer forintba került a doboz):

Búcsúzóul pedig egy kép a Yodobashiból, most nagyon durván beindult itt is az androidos telefonok piaca, és még a szokásosnál is nagyobb lendülettel tukmálták az emberekre a telefonokat (ez a lány itt éppen az au, a KDDI mobilszolgáltató részlegének az új telefonjait ajánlgatja, és igen, jól tetszenek látni, némi józan időszak után újra beindultak az egyjenes kampányok):