Gairaigo

Hát akkor az ígéreteknek megfelelően egy kis nyelvészet. Lustaságból kifolyólag a jövevényszavakkal kezdjük, és mielőtt a viccesebbek közül látnánk néhányat, egy kis unalmas bevezető:

A kínai szavak (kango) és jövevényszavak (gairaigo, “kívülről jött szó”) bejövetele előtt Japánban már létezett szavakat, vagy az azokból átalakulással eredő szavakat általános elnevezéssel vago-nak, “japán szavak”-nak hívják. A vago szavak a teljes szókészletnek csupán csekély részét képezik, ám a japán alapszókincs nagy részét felölelik.

A vago szókincs hiányossága akkor jelentkezett élesen, mikor Japán szorosabb kapcsolatba került a szárazföldi kultúrával. Amikor a japánok a kínai írást kezdték alkalmazni saját nyelvük lejegyzésére, a kínai nyelvet megismerve rengeteg új fogalommal találkoztak, amire nem volt eredeti japán (vago) szó. Ilyenkor nagyon sokszor a kínai írásjeggyel együtt a kínai szót is átvették. Ezeket nevezik kango-nak, kínai szavaknak. Leggyakoribb a 2 írásjelből álló kango. Ezek nem kizárólag eredeti kínai szavak: a buddhizmussal való ismerkedés során szanszkrit szavak hanghű kínai átiratai is átkerültek, mint például a kesza (buddhista papok vállukon átvetett stólája) vagy a szecuna (pillanat). A többi kango-hoz hasonlóan ezeket is kínai írásjegyekkel írják a japánban.

A kango, a kínai írásjeggyel írt régi kínai eredetű, vagy újonnan készített szavak a japán szókincs óriási részét teszik ki. Éppen ezért nem egyszerűen jövevényszavaknak, hanem a szókincs egy külön kategóriájának tekintik őket. A japán nyelvben jövevényszavakon (gairaigo) elsősorban a nyugatról jött szavakat értik. (Az újkori, katakanával írt kínai átvételek, mint például a rámen – egy tésztafajta, illetve az abból készült leves – már jövevényszónak számítanak.)

Hasonlóan, ahogy nekünk sem tűnik fel, hogy a kukorica például jövevényszó (ha régi is), a japánok is nyakra-főre használnak idegen szavakat. (Épp írtam volna, hogy még nálunk is jobban, aztán eszembe jutott a múltkori “A cross-platform developmentben az a lényeg, hogy flexibilis legyen a content pipeline”…)

A gairaigo-k túlzásbavitelének elrettentő példájaként idézi Jack Seward (Japanese in Action c. könyvében) az egyik japán barátját, akit kifejezetten megkért, hogy mivel a külföldit csak zavarja a sok eltorzított gairaigo, ezentúl lehetőleg csak japán szavakat használjon. Az illetőből a következő mondat esett ki:
“Né, Szuvádo-szan, asita va szandei da kara ucsi no vaifu to isso ni csácsi ni itte szono ato doraibu ni dekakete szono kaeri vatakusi no hómu ni tacsijotte rancsi tabemaszen ka?” (Seward úr, holnap vasárnap, menjünk el templomba a feleségemmel, azután meg autózni. Visszafelé pedig megállhatnánk nálunk ebédelni, rendben?) Azaz a Sunday, wife, church, drive, home és lunch szavakat, amelyeknek egyébként kifogástalan japán megfelelőik is vannak, idegen szóval fejezte ki. (A példa egyébként kicsit extrém, de én például most rendre nap mint nap futok bele abba, hogy a számítástechnikai fogalmakat próbálnám japánul mondani – néhányat muszáj is, a redundáns pl. dzsócsó, a titkosítás meg angóka -, de a 90 százalékát átjavítgatják a katakanával átírt angol kifejezésre.)

Na, a kicsit unalmas bevezető után holnap szórakoztatóbb jövevényszavak.