Hepehupa

Egész régen nyelvészkedtünk.

Szemben a régebbi, sokkal jóindulatúbb hozzáállásommal, mostanra egészen komolyan meg vagyok győződve arról, hogy a japán nyelv jelentős része kizárólag az azt tanulók szopatására készült – annyiból nem élnék előítélettel, hogy saját maguk se igen bírnak vele. Lássunk egy olyan jelenséget, ami aztán tényleg csak itt van és amihez képest a j-ly kutyafüle.

Ugye emlékszünk, hogy a kínai írásjegyeknek a japán nyelvben van a – jellemzően önállóan használt – „japános” (kun) olvasata, és van a – jellemzően összetételekben, pláne a kínaiból átvett összetételekben használt – „kínaias” (on) olvasata. Tehát mondjuk a 火 (tűz) írásjegy japános olvasata hi, a 山 (hegy) írásjegyé jama, a kettőt együtt (火山, tűzhányó) viszont már kazan. (Emiatt szoktam poénkodni, hogy rém egyszerű megjegyezni, kazán, a „vulkanikus hegyvidék” – 火山帯 – meg kazántáj.)

Namármost. Van egy sor „A+Ā” (főnév és az ellentéte) alakú szó. Ehhez hasonló dolog éppen még más nyelvekben is bőven akad, teszem azt ehhez hasonló mondjuk a magyar többé-kevésbé, vagy a pont ugyanazt jelentő angol more or less.

Az egyik jelenség, ami a japánban halálra idegesíti az embert, hogy ezek a szavak egy csomószor nemcsak azt jelentik, amit logikusan jelentenének, mittom, a 多少 azt, hogy „sok meg kevés”, „többé-kevésbé”, „valamennyire”, „egy kicsit”, „néhány”… hanem azt is, hogy mennyiség. A 強弱 nemcsak „erős és gyenge”, hanem erősség is (pl. hangé). De itt legalább az megvan, hogy nem lehet őket megfordítani, nincs 少多 meg 弱強.

A helyzet természetesen és nagy általánosságban egyáltalán nem ilyen logikus. Igenis van, ahol meg lehet fordítani, tökéletesen ugyanazt jelenti, csak az olvasata más. Komolyan. Mutatok néhány példát.

A kedvencem, a címben is szereplő 凹凸 olvasata ótocu, szép kínaias összetétel, és azt jelenti, hogy „egyenetlen, hepehupás”. A két kandzsi különben magában azt jelenti, hogy „konkáv” és „konvex”, és az 1, 2, 3 (一、二、三), illetve a saslik (串) kandzsija mellett ezeket szoktam még megmutatni, mint példát az „egyszer látod és soha többé nem felejted el” típusú kandzsikra. Igenám, de létezik a 凸凹 szó is, ami ugyanezt jelenti, csak ennek nem ám tocuó az olvasata, hanem a japános dekoboko. Még a kiejtése is hepehupa.

És ez nem kivétel, van egy csomó ilyen, tessék:

左右 (szajú, bal és jobb), de 右左 (migihidari, jobb és bal)

表裏 (hjóri, elöl és hátul, bent és kint, mindkét oldal), de 裏表 (uraomote, hátul és elöl, bent és kint, mindkét oldal)

風雨 (fúu, szél és eső), de 雨風 (amekaze, eső és szél)

Hát baz.