Mínusz pénzért úgy kell dolgozni, hogy az ember dolgozik többért (plusz útiköltség) valakinek, de mások erősen könyörögnek neki, hogy segítsen. Intermezzo: én tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen jól beszélő japán műszaki tolmács, sőt, még csak messze nem is a legjobb, de azért valakit leakasztani Tokióban hétfőn szerdára nem teljesen evidens feladat. Ezek után iszonyú varázslással beosztottam az időt – érezve, hogy balhé lesz a “normál” cégeknél, mert bezuhant egy mocsok nagy fordítás is -, nem nagyon alszom, majd kiderül, hogy ugyan óránként 13 korong helyett csak 10-et fizetnek, viszont csütörtök-pénteken csak 2-2 órára lenne rám szükség (a másik helyen 5 órát dolgoznék, de azt totál tönkretették az időzítéssel).
A végső elszámolásnál gondoltam, legyek jó fej, ha már amúgy viszek nekik számlát útiköltségről, hát viszek többről: feltöltöttem 10 ezer yennel a Suica kártyámat (a 3 x 1240 helyett), és kértem a másik cég nevére számlát. Ez itt is szívességnek számít, mert a cégeket agyonadóztatják, viszont cserébe hagynak sokmindent elszámolni.
Kiderült, hogy nem gondolták, hogy nekem útiköltséget kéne fizetni. Sőt, az is kiderült, hogy hát, a cégnek még nincs bankszámlája, majd két hét múlva (vagyis már szeptemberben) adjak számlát.
Nem bírtam ki, mosolyogva megkérdeztem, hogy “és akkor az azt jelenti, hogy japán szokás szerint a következő utáni hónap (november!) végén utalnak?”
“Nem, tényleg, az túlzás… utalunk már szeptember végén.”
* * *
A dolog egyébként nem teljesen ismeretlen. Magyarországi japán cég rendelt tőlünk nyomtatott pólókat, először talán iszonyú egyeztetés után 11 darabot, majd másodszorra, még komolyabb előkészítés után egyet.
Egy másik, komoly magyarországi japán szervezet időről-időre rendel tőlünk – a létező leghivatalosabban – shikishi-t, szép kartonpapírt kalligráfiához. Egy csomagban 5 darab van, 400 forintért adjuk darabját, egyben 2000. Mindig kibontatják, mindig 1-2 darabot rendelnek, majd elküldik érte a céges sofőrt. A dolog azért nehezen érthető, mert szemben mondjuk a szusival, a shikishi még csak ki sem szárad, évtizedekig eláll. De hát nyilván tervezik a költségeket, és ha a múltkor 800 HUF volt, akkor nyilván nem lehet elpazarolni most hirtelen 2000-et…