…a Hidakaya, és éppen kezd is kiesni a pikszisből, mert a fantasztikus karaage csirkéjük már egyáltalán nem fantasztikus (nemcsak más húsból csinálják, hanem már hús se nagyon kezd benne lenni), viszont ma a következő történt:
- Rendeltünk két valamit (csúka szoba és a már említett karaage menü), kihozták, vele együtt a számlát (itt úgy működik a dolog, hogy kihozzák a kis papíron a számlát és a végén, a kijáratnál fizet az ember);
- Szokatlanul éhesek voltunk, rendeltünk hozzá még egy tál gjóza-t és egy fél csáhan-t;
- Kihozták a módosított számlát, és át volt javítva rajta az eredeti rendelés, mintha az első perctől kezdve a szoba-gjóza-hancsáhan kombót rendeltük volna meg (van ilyen, az 30 jennel kevesebb, mint külön-külön).
Q.e.d.
Az kevesebb, mint 200Ft, egy fél buszjegy ára itt (ott még kevesebb), ennyiből már lehet arculatot javítani. Ezt valamikor (nagyon régen) nálunk is tudták: “a sűrű fillér jobb, mint a ritka forint”.
“Régen minden jobb volt.”
Abschnitzel (absnicli): a felvágottak vége, és a szeletelés során keletkező rontott-szakadt darabok. Ezt akkoriban 70-50 százalékos áron külön adták. Ma belerejtik a tálcába és megkapod teljes áron.
(((Akkoriban: az 1930-40-es években. Amikor a zsidótörvényeket hozták. Na, mi jobb?))