Tavaly ugye már volt egyszer szó arról, hogy milyen is, amikor egy vegyes házasságban született japán gyerek levelet ír a Jézuskának, de mivel akkor Magyarországon voltam, a végrehajtás részét nem láthattuk. Idén viszont én is hivatalos voltam karácsonyestére, sőt, még ajándékot is kaptam (olyan szakácskönyvet, ami csupa egy lábasban megfőzhető ételt tartalmaz, Gáborék tudják, hogy nincs két lábasom):
Ha esetleg a dolog eléggé hasonlítana egy otthoni karácsonyfára, hát így jártunk, de közjegyző előtt megesküszöm, hogy ez egy igazi japán karácsonyfa. A sütik nem teljesen igazi japán, Gábor két napig csak sütögetett.
N-chan idén fagylaltgépet kapott, de szerencsére a szülőket sem ejtették a fejük lágyára, direkt nem a motorosat, hanem a kézzel tekerőset vették meg, ráadásul jó kicsi, szerintem folyamatos fagylaltgyártás mellett is lehet, hogy mínuszra jönnek ki a kalóriák.
Naekóval, a feleséggel pedig megbeszéltük, hogy nincs még egy ilyen jó férj a világon, vágódeszkát kért karácsonyra, egész pontosan vágódeszkakészletet (ilyen műanyag csodák, szépen felcímkézve, hogy melyik a hal meg a zöldség). A dolog hátterében persze az is áll, hogy amióta Gábornak felvitte az isten a dolgát és egyetemi tanár, azóta van ún. “kutatói keret”, amit muszáj elkölteni, különben jövőre nem lesz, így aztán a műszaki kütyüket, amiről ábrándozik (hol egy iMac, hol egy MacBook Air), túlnyomórészt meg lehet ebből finanszírozni. (És még csak nincs is különösebb zsiványságról szó, hiszen valóban kell a munkájához, például a japán egyetemeken simán szerveznek gyakorlatot a tanár szobájába, és akkor köll a nagy monitor vetíteni a diákoknak.)
És nekilátott zserbót sütni :-)
Isten vagy, Gábor!
Nem zserbó, grízes “tészta”. Ja, és nem evidens megcsinálni, mert Japánban nincs gríz. Tényleg.