Jövendölés

Van énnekem egy elméletem, hogy Japán népessége a nem túl távoli jövőben drasztikusan meg fog tizedelődni, méghozzá véres körülmények között. Az alábbiakban ezt az elméletet vezetném elő egy gyakorlati példa alapján, képekkel illusztrálva.

A képen egy gyalogátkelőhely látható, elég hétköznapinak tűnő fajta. Valójában kicsi csalás van a dologban, az említett gyalogátkelőhely ugyanis Yokohama Iszezaki-móru (igen, Isezaki Mall) nevű hosszú vásárlóutcájának az egyik kereszteződése:

Így néz ki az utca, amikor rendkívül üres.

Vállalva a szájbarágás vádját, kiemelném a fenti kép egyik fontos elemét:

Japánban elvileg egyébként sem szabad biciklizni a járdán, de erre az egész nemzet kompletten, ballisztikus ívben tesz. Amikor a rendőr ment el mellettem biciklin a járdán, akkor úgy fel is hagytam a térítés szándékával (külföldiek körében szokás beígérni helybéli tatáknak pár büdös nagy pofont, ha nem elég, hogy nem száll le, hanem még rám is csönget, én ugyan még konkrétan senkit meg nem ütöttem, de ismerek olyat, aki lánglelkűbb próféta). De most nem is ez a lényeg, szóval ez itt alapesetben egy tényleg emberektől hemzsegő vásárlóutca, szóval kiírták, hogy itt tényleg szájáleéstójad, sutyerák. Mondanom sem kell, hogy ember nincs, aki leszállna (a múltkor láttam egy nénit, aggódtam is, hogy nincs-e valami baja, nem szédül, mittom).

Na, de hogy az elméletre és annak illusztrálására térjek rá, én majd mindennap ezen a kereszteződésen hajtok át robogóval, és a minap annak voltam tanúja, ahogy a két újfajta nouvelle génération egy-egy tagja kishíján összeütközésbe keveredik, a szó legszorosabb értelmében.

Az egyik fajta ugyanis a már oly sokszor megénekelt Werther, fűevő: ez jelen esetben a kereszteződésen biciklivel, leszegett fejjel, a legcsekélyebb lassítás vagy akár annak szándéka nélkül keresztülhajtó fiatalemberben manifesztálódott. Valóban, kialakult itt egy olyan réteg, amelyik olyan mértékben van elkényeztetve, hogy már gondolkodni is rest. Igen, itt Japánban tényleg vigyázni szoktak az autósok a gyalogosokra, elsősorban persze az idősekre és a szabályosan közlekedőkre, de azért a biztonság kedvéért a többire is, mert egy csomó macera akkor is, ha egyébként szabályosan üt el az ember mást.

A válságok során azonban mindig felerősödik egy másik fajta, erőszakos, műveletlen, sok esetben szélsőjobbos magatartás is (bizony, most itt is divat lett az Amerika- és külföldellenesség), és hogy-hogy nem, a motoron érkező másik fiatalember viszont ennek a kasztnak volt meglehetősen tipikus tagja. Ez a fajta meg ugye arról híres, hogy semmit nem tisztel, se kort, se diplomát, se lámpát, se gyalogátkelőhelyet.

Nem feszíteném tovább a húrt, semmi baleset nem történt, elég messze voltak egymástól, de alaposan elgondolkoztam rajta. Ez a kétféle generáció tényleg adni fog egymásnak rendesen (mármint főleg a második az elsőnek). Darwin visszatér.

2 thoughts on “Jövendölés

  1. Nem kell aggódnod, nem esnek egymásnak, hisz itt a legnagyobb otrombaság is elintézhető egy fejbólintással, és a すみません。 varázsigével.

    Én viszont szívesen fejbe vernék néhányat, akinek a sok iskola és juku sem tudta megtanítani, hogy melyik a bal keze, vagy még nem tűnt fel neki, hogy ebben az országban bal oldali közlekedés van. Ezek soha nem gaijinek.

    “elvileg egyébként sem szabad biciklizni a járdán” Akkor hol? Ha az úton biciklizel, akkor folyamatosan dudálnak rád. Egész Oszaka megyében kb. 2 km bicikliutat ismerek, ami járdában végződik mindkét irányban. Egy darabon széles volt a járda, mint a Bajcsy-Zsilinszky úton. :)

  2. 1. Igen, csak utána _véletlenül_ sose történnek meg azok a dolgok, amelyek azokkal megtörténnek, akik nem művelnek otrombaságot… :-)
    De igazából azt akartam ám mondani, hogy a szumimaszen-ig már nem fognak eljutni, mert tényleg megöli az egyik a másikat…

    2. Biciklizni a _mellékutcákon_ kell, vagy a főúton elég gyorsan. Mellesleg Ószakában lehet, hogy dudálnak, de ez ugye itt a civilizáltabb fele Japánnak… ;-)
    A csipkelődést félretéve, én mostanra azért bicikliztem pár ezer kilométert Japánban, nemcsak Kantóban, hanem Sikokun meg Kjúsún is, városban és vidéken, mindig az _úton_ (mondjuk én speciel nem bírom, ha nem lehet haladni), és soha nem dudáltak rám. Értsd: SOHA. Olyan már volt, hogy egy kamion jött mögöttem két kilométeren át.

Leave a Reply