Újabb kör Akihabara felé, muszáj venni egy fényképezőgépet, mert leszedik a fejemet (hiába vettem áprilisban kettőt, otthon maradtak).
A kollégák megmutattak egy nagyon hasznos webhelyet. Ez már a sokadik nagyon hasznos webhely, amit itt mutatnak, ugye a klinikakeresősről már volt szó, van aztán az ekitan.com, amelyik a létező legprofibb menetrend, díjakkal, átszállással, alternatívákkal (Elviráék igazán megnézhették volna), na ez a kakaku.com, ami tulajdonképpen egy Népítélet-szerű webhely, csak éppen nem csupán autókról, hanem mindenről. Gyilkos kritikák vannak számítógépekről, kamerákról éppúgy, mint éttermekről vagy épp filmekről, és ha éppen nincsenek is olvasói vélemények, igyekszenek összegyűjteni az eladási statisztikákat, meg hogy mire lesz érdemes figyelni. És hát ugye ez az az ország, ahol amikor bármit vesz az ember, sajnos két hónap múlva lesz ugyanaz sokkal olcsóbban, vagy ugyanannyiért sokkal jobb.
Lényeg, ami lényeg, kiderült, hogy a kamera, ami áprilisban még 30 ezer yen volt akciósan, most épp 23480 a Jodobasiban, plusz még pontokat is kapok, szóval igaz, hogy másutt 22 ezer, de így jobban járok. Meg úgyis odamentem volna.
Odaérkezvén hidegzuhany, hogy a masina ára 29500 yen. Szerencsére volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy elmondtam az eladónak, hogy mi van (az Interneten, az ő oldalukon néztem ki az árat, és hát ez nem az). Mire nem összeveszik velem, nem elküld a fenébe, hanem elment, utánanézett, és ugyan tartott vagy 5 percig, de kiderült, hogy nekem van igazam, aznap vagy hogy változott az ár, és még nem rakták ki.
Igazából nem is erre akartam kihegyezni a történetet, hanem azt elmesélni, hogy valami 1000 yen pluszért (tehát nevetséges összegért, a pontok bőven fedezték, tehát kvázi ingyen) kaptam 1 helyett 5 év garanciát. This is customer service.
Ja, és ha már pontok, muszáj volt vennem egy kenyérpirítót. Egyrészt megvénültem, másrészt az itteni kenyerek nagy része ehetetlen, harmadrészt gyerekkorom óta szerettem volna egyet, negyedrészt amikor diákként voltam legutoljára Japánban, olyan smucignak sikerült lenni, hogy a fél napló erről szól. Úgyhogy kirúgtam a hámból, és nagyjából harmadáron, mint egy igazán húzós vacsora lett volna egy kicsit is jobb vendéglőben, lett egy kenyérpirítóm.