Megint Japánban, ezúttal két hétre.
Az út minden elképzelést felülmúlt: ennél jobban, kényelmesebben és gyorsabban már nem nagyon lehet idejönni. Mind a két szakaszon pont nem ült mellettem senki a repülőn (ez nagy ajándék, lehet nyújtózkodni, terpeszkedni, tornászni, nem izzad össze az ember lába), de egyébként is az új Airbus 380-assal jöttünk, amiben picit nagyobbak már az ülések és sokkal-sokkal jobb a szórakoztató rendszer (meg is néztem vagy négy filmet). Végül pedig sikerült pont elcsípni a Narita Expresst (van úgy, hogy másfél órát kéne várni rá, annak semmi értelme, de így kb. egy órával rövidebb vonatozást jelentett), és a busz is nemsoká indult Negishi állomásról, szóval inkább bevásároltam a legfontosabbakat a taxi árán. Összesen bő 20,5 óra alatt sikerült háztól-házig megtenni az utat Yokohamába, ezen már csak taxizással lehet faragni és csak perceket.
Egyedül aludni nem nagyon sikerült a repülőn, csak a vonaton kicsit, meg érkezés után pár órát. De egyelőre semmi komoly gond, majd gondolom, hétfőn, amikor tétje lesz az ébrenmaradásnak.
Volt némi kosz öt hónap után a lakásban, de tulajdonképpen percek alatt beüzemelődött minden. A legjobban azon izgultam, hogy hogyan lesz internet, de szerencsére van valami jólelkű szomszéd… azért hétfőtől majd megoldjuk valami hivatalosabb módon.
Kisebb tárgyakra lehet rendelést feladni (csak mászkálni ne kelljen érte), például ha valaki akar nagyon új szótárgépet, itt a lehetőség.